Lemezpáncélok

Ahogy említettem korábban is, a lábat leginkább a lovagok védték, illetve a lovon harcoló vitézek, katonák. Ám a 14. században a páncél újításoknak köszönhetően elkezdték használni a gyalogoskatonák is a különféle lemez lábvérteket.

Az egyik leggyakoribb a térdvért volt, hiszen a lándzsafal során vagy a tömött csatasorokban a térd áll ki legjobban, és annak megsérülése örökké megnyomoríthatta az embert. A térdvértek lehettek egészen egyszerű korong alakúak, de domború formájúak, sőt szárnyakkal, oldalkorongokkal is elláthatták.

A páncélkesztyű talán egyedibb darab lehetett, mint egy mellvért vagy karvért. Mindegyik pár különbözött a másiktól, hiszen mindenkinek más volt a kényelmes kézmérettől és harcistílustól függően. A 14. században megjelentek a lemezek a lánckesztyűkön. Léteztek olyan korai változatok, ahol a kézfejet és a csuklót lemez védte, viszont az ujjakat láncok, hiszen ezeknek könnyen kellett mozogni. Egészen csak a század végére jelentek meg a teljes lemezkesztyűk, amiknél az ujjakat is lemez védte.

Leginkább a 14. században kezdtek megjelenni a különféle páncélelemek. A korábbi időkben a láncing biztosította ezt a föladatot, és csak elvétve hordtak egy vállvértet vagy könyékvértet. A kovácsmesterség fejlődésével azonban egyre többen áttérek a lemez kiegészítőkre, hiszen sokkal könnyebbek voltak és jobban védték az ütéseket, szúrásokat.

a.)   Vállvért

A 14. század végén Itáliában fejlesztették ki az első nagylemezből álló gömbölyded mellvasakat. Ez a kialakítás elég hamar divattá vált a század végén, de leginkább a 15. században volt gyakori. Mondhatjuk úgy is, hogy ea 14. században ez volt a páncélok csúcsa, ami elegáns volt és jóval hatékonyabb, mint a több részből összetákolt brigandine páncélok. A domború vagy gömbölyded forma remekül védett minden támadástól, és ami a legfontosabb a hírhedt számszeríj se tudott akkora kárt okozni benne, amire még nem volt példa.

A 14. század egyik leggyakoribb páncélja. Rengeteg típusát ismerni: visby, kusnacht, bamberg, wimbledon, chalkis, corazzina, kuyak, kolontar stb. Megfigyelhető, hogy Európában minden tájon előfordúlt, Skandináviától kezdve egészen a Balkánig, illetve Hispániától egészen a Rusz vidékig ismertek voltak különféle fajtái.

Történetük kissé homályos, állítólag a keresztes lovagok másolták le az arabvilág lamellás páncéljait, de az is előfordulhatott, hogy a praktikusság miatt kezdtek el fémlemezeket erősíteni a hadiöltözékre.