A 14. század egyik leggyakoribb páncélja. Rengeteg típusát ismerni: visby, kusnacht, bamberg, wimbledon, chalkis, corazzina, kuyak, kolontar stb. Megfigyelhető, hogy Európában minden tájon előfordúlt, Skandináviától kezdve egészen a Balkánig, illetve Hispániától egészen a Rusz vidékig ismertek voltak különféle fajtái.
Történetük kissé homályos, állítólag a keresztes lovagok másolták le az arabvilág lamellás páncéljait, de az is előfordulhatott, hogy a praktikusság miatt kezdtek el fémlemezeket erősíteni a hadiöltözékre.
A brigandine egy vegyes páncél. Eredetileg egy bőr vagy vastagabb textil átalvető/kabát, amihez hozzászegecseltek fémlemezeket, amik leginkább belűre kerültek, de előfordultak, hogy kívülre. Ezek a lemezek határozták meg a fő alakját. Ha sok kis apró lemezből készítették testhezállóbbá tette és mozgékonyabbá, ha a nagyobb lemezből, akkor merevebbé és szilárdabbá, az egyéntől függhetett, hogy milyen anyagot tudott beszerezni.
Fontos kitérni arra is, hogy a brigandine talán az első olyan komolyabb fémpáncél, ami előfordult a gyalogoskatonáknál. Mivel apróbb lemezekből kellett összerakni, ezért nem kellett komolyabb páncélkovácshoz fordulni, hanem egy ügyesebb kezű ember is létre tudta hozni.
A brigandine páncélok jól védtek a vágások, ütések ellen, sőt a szúrásokat is elég jól blokkolta. Nem csoda, hogy hamar leváltotta a láncinget, hiszen valamennyivel könnyebb is volt, de a legfontosabb, olcsóbb és könnyebben létrehozható, mint egy komplikált sodronypáncél.
