A 14. század végén Itáliában fejlesztették ki az első nagylemezből álló gömbölyded mellvasakat. Ez a kialakítás elég hamar divattá vált a század végén, de leginkább a 15. században volt gyakori. Mondhatjuk úgy is, hogy ea 14. században ez volt a páncélok csúcsa, ami elegáns volt és jóval hatékonyabb, mint a több részből összetákolt brigandine páncélok. A domború vagy gömbölyded forma remekül védett minden támadástól, és ami a legfontosabb a hírhedt számszeríj se tudott akkora kárt okozni benne, amire még nem volt példa.
Csak a tapasztalt páncélkovácsok tudták igazán jól elkészíteni, illetve a lemez nagysága miatt csak a gazdagabb réteg tudott készíttetni magának ilyen páncélt. Így elmondhatjuk, hogy a 14. században inkább a lovagok, esetleg gazdagabb tisztek viseltek ilyen páncélokat.
A században két formája ismert:
Az egyik legkorábbi mellvas, ami megmaradt. Megfigyelhetjük, hogy több részből állt, csak a középső lemez a legnagyobb. A többi lemez mérete egyre csökken és halad hátra, ahol összefogták szíjakkal. Ez a fajta mellvért valamennyire átmenet lehet a brigandine és lemezvért között, hiszen előbbieket alakították úgy ki, hogy kisebb lemezek segítségével tudták megoldani, hogy védje viselője oldalát és hátának bizonyos részét. Leginkább láncing fellett viselték, hiszen csak a mellkast és a has felső részét védte. Sokszor előfordult, hogy fölé gambesont húztak, ami jól kipárnázta a védtelen testrészeket.
Ezt a mellvértet nevezik úgy is, hogy milánói vért, hiszen ott alakították ki előszőr. Ez volt a legfejlettebb mellvért típus, amit úgy alakítottak ki, hogy védje viselőjének az oldalát is, így nem kellett hozzácsatolni kisebb lemezdarabokat, mint a churburg típusnál. A globose páncélhoz kiegészítők is járta: Erősíthettek hozzá egy páncélszoknya részt, de előfordult, hogy a pourpoint kabátok fölé húzták, így a bélelt kabát védte az alsóbb testrészeket. Ez volt a 14. század egyik legdrágább és legdivatosabb vértje, így igen módos személyek viselték.
