Ahogy említettem korábban is, a lábat leginkább a lovagok védték, illetve a lovon harcoló vitézek, katonák. Ám a 14. században a páncél újításoknak köszönhetően elkezdték használni a gyalogoskatonák is a különféle lemez lábvérteket.
Az egyik leggyakoribb a térdvért volt, hiszen a lándzsafal során vagy a tömött csatasorokban a térd áll ki legjobban, és annak megsérülése örökké megnyomoríthatta az embert. A térdvértek lehettek egészen egyszerű korong alakúak, de domború formájúak, sőt szárnyakkal, oldalkorongokkal is elláthatták.
A teljes lábvért, akár a teljes karvért szintén a gazdagabbak kiváltsága volt. Ez is készülhetett visby stílusban, de teljes lemezből is.
