Sisakok

A barbuta sisak inkább a 15. századra jellemző, ám a korai változatát már használták az itáliai zsoldosok a 14. században is. A barbuta sisak egy egészen megnyújtott bascinet sisak, ami jól védi az arc oldalsó részét. Innen is ered a neve, ugyanis a magyarra lefordítva olyasmi lenne, mint „szakállas”, ami utal az arcvédő részre. A milánói és velencei zsoldosok, illetve a városi milícia használta ezt a sisakot, tehát elmondható, hogy nem csak lovagok körében volt népszerű.

A 14. század elején kezdtek megjelenni a bascinet típusú sisakok. Lényegében a kupaksisakokat kissé „megnyújtották”, avagy úgy alakították ki őket, hogy jobban védjen oldalról az arvot és a tarkót, egyszóval jobban kövesse a fejformát.

A fazéksisakok fénykora inkább a 12.-13. század volt, ám megmaradt még a 14. században is. Ez a sisaktípus mindig is a lovagok körében fordul elő, lovas ütközetekben. Remekül védett minden irányból, ám nehezen láttak ki belőle és a légzést is nehézkes volt benne. Ezért valószínű, hogy a talpas harcnál levették.

Két fajtája létezik a 14. században:

a.)   Csuporsisak

A kupaksisak az egyik legrégibb sisaktípus. Leginkább csak a fejed védi, az arcot és tarkót már nem. A korai középkorban a legtöbb sisak, a méltán híres orrvédős normann sisak is ilyen fajta volt. Tehát kezdetben a lovagok is ezt húzták a lánccsuklyára, csak később jelentek meg a „maszkos”, avagy visorral ellátott sisakok, amik védték az egész arcot.