Övek

Az egyik legkisebb és legfinomabb öv fajta a középkorban. A férfiak és nők egyaránt a térdhajlatuknál viselték, hogy megfogja a harisnyát. Ezek a szíjak, övek nem csak bőrből készülhettek, egyszerű madzag is lehetett, de elég elterjedtek voltak a szövött szalagok, illetve a gazdagok selyemszalagokat is használhattak.

A fegyveröv jóval vastagabb és szélesebb volt a többi övnél. Leginkább lovagok viselték, de az egyszerű katonák is igyekeztek egy erősebb övet beszerezni, ami bírja a strapát. Erre kötötték fel a fegyvert, illetve minden olyan tartozékot amire szükség volt egy hadjárat során. A nemesek és lovagok nagy veretekkel is elláthatták, sőt ismertek olyan fegyverövek, amiket nagy fémkapcsoklból készült.

A díszöveket módosabb személyek hordhatták, udvarbéliek vagy gazdag polgárok, kik az ünneplő ruhájukat kötötték el vele. A díszövek jellemzője, hogy hosszúak voltak, akár leérhetett a földig is a vége, amit csomóba kötöttek a csat mellett. Ezeknek az öveknek volt koptatójuk, avagy makkjuk, ami az öv végén lógot. Ezenkívül veretekkel látták el, ami a díszítése is szolgálhatott, ám a valódi célja olyasmi lehetett eredetileg, hogy védje vagy összefogja az övet. A makk, illetve a veretek is díszes fémöntvények voltak, kereszteket, virágokat, állat-ember figurákat ábrázoltak.

A középkorban az öveknek igen fontos szerepük volt. A mai öltözetünkben is szerepel, ám csak jóformán arra szolgál, hogy a nadrágunkat megtartsa vagy esetleg divatelemként viselik. A középkorban jóval univerzálisabb volt, hiszen zsebek nem lévén erre kötötték fel a szütyőket, táskákat, szerszámokat, késeket és a fegyvereket is. Természetesen a fő feladata az volt, hogy a bő ruhákat összefogja és felszereljék rá a mindennapokra használt eszközöket, de szolgálhatott arra, hogy összekössenek vele dolgokat a munkák során pl.