Védőruhák

A hagyományőrző közösségben a gambeson egy elég tág fogalom, szinte minden steppelt védőruhát annak szoktak nevezni. Nos vitatott, hogy a középkorban is így volt-e, de amit biztosra tudunk, hogy a gambeson egy különálló lágypáncél volt, amit nem bélésre használtak, tehát nem a láncing alá húzták, illetve nem kötöztek fel rá páncélelemeket.

Leginkább a lovagok kezdték el használni a középkorban, hiszen lóháton a lábuk majdhogynem fejmagasságban van egy gyalogoskatona szemszögéből. Az egyik elterjedtebb lábvédelem a láncharisnyák voltak, ám a 14. században ezt kezdte leváltani a lemezpáncél. A lemezpáncélok megjelenésével előtérbe kerültek a bélelt harisnyák, „nadrágok”, hiszen ahhoz kötötték a lábvérteket, illetve az fogta fel az ütéseket.

Az aketon egy erős, steppelt felsőruha/kabát, ami páncélelemek és láncing alatt volt. A történelem során nagy változásokon ment keresztül. A korai középkorban nagyvalószínűséggel egy vastagabb, strapabíró tunika lehetett, ám a 14. század közepétől kezdtek megjelenni a rövidebb, kimondottan harcra készített vagy harcra átalakított kabátok.

A bélelt sapkákat a középkorban leginkább a lánccsuklyák és sisakok alatt hordták. A fém páncél védett a vágások és szúrások ellen, viszont nem nyelte el az ütést, így egy párnázott ruhára volt szükség, ami tompította azt. Ezek a sapkák alapfelszerelésnek számítottak a középkori katonák körében.