Női fejviselet

A csuklya egy klasszikus viseletnek számított a férfiak és nők ruhakészletében. Túl sok női csuklya nem maradt fenn, ám azokból feltűnik, hogy különbözött a férfi változattól.

A 14. században a női csuklyáknak legtöbb esetben kisebb volt a gallérjuk, de ami a legfontosabb különbség, hogy ezek kinyithatók voltak, gombokkal vagy fűzőkkel. Talán azért alakult így ki, mert egy nyitott csuklyát könnyebben feltudtak húzni a kendőre, fátyolra, nem húzta le, mint a férfi „belebújós” változat.

A 14. százazdban a nők körében nem ismerünk túl sok sapka típust. Talán az egyik legismertebb, ami a férfiak körében is használt, az a csőrös bycocket sapka. Leginkább a nyugat-európai nők hordhatták, de nem kizárt, hogy nálunk is előfordult az udvari divatban, ahol sok külföldi vendég, rokon megfordult.

A fátyol az ünnepi, illetve a nemesi fejviselet része. A fátylak a főkötőre vagy egy fejpántra/fejszalagra voltak feltűzve, esetleg fémpánttal (tiarával) fogták le a módosabb hölgyek.

Sokkal finomabb anyagból készültek, mint a kendők, leginkább patyolat vászonból és selyemből. Nagy értéknek számított, nem véletlen, hogy csak ünnepi vagy egyházi eseményre húzták fel a polgári réteg hölgyei, asszonyai.

Az egyik legismertebb női fejviselet, ami egészen a mai napig ismert, és még napi használatban volt a múlt században.

A 14. században nem mondható el, hogy a kendők nagy változásokon estek át. Szinte ugyanolyan lehetett az előző és a következő században is. A legtöbb kendő egyszerű fehér vászonból készült, aminek esetleg a cérnavastagsága, finomsága különbözhetett.