Szerszámok, eszközök

Furcsának tűnhet, de ez is egy nagyon fontos tárgy volt a zsoldoskatonák életében. Egy táborozás során sok baj és gond érheti a katonákat: hideg, eső, jégeső, havazás, portyázó hordák, betegség, fertőzés, de az egyik legnagyobb gond az unalom is. Amelyik sereg unatkozott, ott többnyire baj kerekedett: veszekedések, erőszakoskodás, kevés harcimorál és zendülés.

Ismét egy nélkülözhetetlen tárgy, illetve több tárgyról beszélünk, hiszen egy kovakőből, egy acél csiholóból és egy gyújtóanyagból állt, ami leginkább tapló volt. A csiholót a kovakőhöz ütötték, ami szikrát adott és az begyújtotta a taplót. Ezután fújni kezdték, hogy nagyobb hőfokon izzon a tapló, és mikor füstölögni kezdett szépen lassan ráhelyezték a gyújtóst és a taplóval együtt fújták, legyezték, hogy begyulladjon. A tűzszerszám sokszor az életet jelentette, a tűz nem csak arra kellett, hogy főzzenek rajta valamit a vándorló katonák.

Akár a kés ez is egy univerzális és hasznos eszköz, sokszor a kés mellé helyezték a tokba. Az ár, avagy egy vékony hegyes fémrúd nagyon hasznosnak bizonyult a középkorban. Különféle kioldásokhoz vagy épp befűzésekhez használták, illetve a vastag bélelt harci ruházatok vagy bőr varrásához szinte nélkülözhetetlen tárgy volt. Tehát leginkább a javításokban volt nagy szerepe, ami igen gyakori lehetett egy vándorló katona életében.

A két legfontosabb eszköz valószínűleg a kés volt és a kanál. A kés természetesen nem csak evésre, szeletelésre szolgált, hanem univerzális eszköz volt: faragtak, hegyeztek vele, vadászat során nyúzásra, boncolásra használták, sebeket vágtak ki vagy égettek be a pengével és persze önvédelemre is jó volt.

A kanál, ami inkább fából készült, pedig megkönnyítette az étkezést. A katonák útjuk során legtöbbször kásaételeket ettek, mikor nem telepedtek meg sokáig, hogy vadászanak. A kásákat és egyéb egytálételeket pedig kanállal volt a legkönnyebb enni.