Ismét egy nélkülözhetetlen tárgy, illetve több tárgyról beszélünk, hiszen egy kovakőből, egy acél csiholóból és egy gyújtóanyagból állt, ami leginkább tapló volt. A csiholót a kovakőhöz ütötték, ami szikrát adott és az begyújtotta a taplót. Ezután fújni kezdték, hogy nagyobb hőfokon izzon a tapló, és mikor füstölögni kezdett szépen lassan ráhelyezték a gyújtóst és a taplóval együtt fújták, legyezték, hogy begyulladjon. A tűzszerszám sokszor az életet jelentette, a tűz nem csak arra kellett, hogy főzzenek rajta valamit a vándorló katonák. A tűz biztosította a meleget, a nyílvesszők gyártásánál a tűz hőjén egyenesítették a fát, a vizes lábbeliket, ruhákat a tűz fölött szárították, füstülték rajta a húst vagy gyümölcsöt aszaltak, hogy tovább elálljon rögtönzött kovácsmunkákhoz is kellet és még sorolhatnánk, hogy a tűz mennyire fontos az ember életében.
