A csatabárdok a fejszékből alakultak ki, majd az idők során rengeteg formája jött létre. Megfigyelhető a csatabárdok használata az egyszerű katonák, a nemesek, sőt királyok között is, pl.: Szent Lászlót, Martell Károlyt, Robert de Bruce skót királyt is csatabárddal ábrázolják.
Hosszuk lehetett másfél méteres vagy akár akkora, mint használója magassága, az annál hosszabbak inkább az alabárdok közé tartoznak. Kétkezes fegyver, így a talpas harcokban használták őket. Hosszú nyelük lehetővé tette, hogy messze és nagyerővel tudjanak lesújtani az ellenfélre.
A baltafej formáját sokféle módon alakították: A nyélfelé görbülő „szakállas” balta masszív volt a nagy ütésekben, a felfelé ívelő fejjel szúrni lehetett vagy éppen megfogta az ellenfél fegyverét. Továbbá megfigyelhető, hogy némelyik rendelkezett egy fokkal vagy karommal, esetleg kalapács résszel. Így akár több funkciós is lehetett egy csatabárd, pl.: hasító és lyukasztó vagy szúró és zúzó támadásokat tudtak leadni vele.
