A lovasság baltája.
A fokos leginkább lovasfegyver volt, ugyanis jóval hosszabb volt a nyele, mint egy szekercének. Remekül lehetett használni egykézzel lóháton forgatva, illetve talpas harcnál kétkézzel is hadakoztak vele. A hosszú nyelével jól lehetett védekezni, illetve távolra tudtak vele ütni.
A fej része speciális, hiszen két különböző vége volt:
Aminek az egyik része balta volt, a másik része fok, avagy egy hegyes tüske/csőr azt fokosbaltának nevezték, illetve, amelynek szélesebb bárd feje volt, azt fokosbárdnak hívják, de létezett még fokoskalapács is.
Hasonló történetet járt be, mint a szablya, avagy a kunok honosítják meg ismét a Magyar Királyság területén. A gyorsasága és a lyukasztó képessége miatt sokáig népszerű maradt, még az I. világháborúban is használták a vadász/felderítő egységek.
A 15. századtól előfordulnak fémnyelű fokosok is, amik masszívabbak, mivel páncélok lyukasztására szolgáltak és elkellett a strapabíró nyél.
