Erdőben és harctéren.
A harci szekercék eredetileg hétköznapi szerszámból alakultak ki: faragó, teknővájó, fahasogató baltákból. Mikor harcra került a sor egy hosszabb, erősebb nyélre helyezték, jól kiélezték és elvitték magukkal. A 14. században nem csak ilyen átalakított balták voltak, hanem kimondottan csatabalták is, amik erősebbek, strapabíróbbak voltak.
A harci szekercék a legrövidebb harci balták, amiket leginkább egykézzel használtak. Nyelük hosszúsága változó volt, lehetett egészen rövid fél métertől is kisebb, de akár a métert is elérhette, attól függ mennyire akart közel kerülni a használója az ellenfeléhez. A balták feje is változó, lehetett: keskenyfejű, akár a egy fokosbalta vagy „szakállas”, ami legörbült a nyél felé, de fordított formák is ismertek, amik felfelé hegyesednek.
Természetesen nem csak harci funkciót látott el, hanem a tábori hétköznapokban is hasznosnak bizonyult a hadjárat hosszú útja során.
