Manapság úgy ismerik ezt a kardot, hogy „másfélkezes kard”, ami jól körbeírja a használatát, azonban a 14. században, sőt az egész középkorban sem volt ismeretes ez a név. Ugyanis ez a fajta fegyver volt a nagybetűs Kard.
Ezeket a kardokat használták leginkább a csatákban a lovagok, hiszen hosszuk megfelelő volt, hogy lesújtanak lóhátról, illetve talpas harc vagy párbaj esetén két kézzel is rá lehetett fogni, így gyorsabban tudták forgatni.
Tehát ennek a kardnak a használatát ki kellett tanulni, de ami a legfontosabb, hogy ki kellett érdemelni. Hiszen sokkal komolyabb és nagyobb acélból készült, mint egy tőr vagy rövidkard.
A penge hossza miatt rugalmasnak, mégis erősnek kellett lennie, amit a vércsatorna biztosított, mondhatni úgy is, hogy ez kard gerince. A keresztvas jóval hosszabb, hiszen külön technikákra szolgál a vívás közben. Markolata összetett, nem csak fából áll, hanem bőrrel látták el, esetleg fém vagy fa gyűrűkkel is. A gombja súlyosabb, ami az egész ütést elnyeli, illetve remek egyensúlyt ad a kardnak. Talán a felsoroltakból is kitűnhet, hogy ezek összetett drága fegyverek voltak, amik nem lehettek akárkié. Nem véletlen, hogy legendák szolnak egyes kardokról.
Ez a kard szimbolizálja a lovagságot, a nemességet, a nagy erőfeszítések jutalmát. Hiszen csak a legkiválóbbak, legnemesebbek birtokolhattak ilyen fegyvert.
