Kardnak nevezhető az a hosszabb duplapengéjű fegyver, ami rendelkezik keresztvassal és markolatgombbal. Továbbá a kardokat módosabb katonák, fegyverhordozók, lovagok, egyházi méltóságok és nemesek használták, az egyszerűbb réteg nem forgatott ilyen fegyvert a harcokban.
A rövidkardokat könnyű volt használni a csatamezőn és szűkebb helyeken is, pl. egy várostromnál, azonban főleg a gyalogosharcban kiváló, hiszen lóháton túl rövidnek bizonyult. Egymagában ritkán használták a 14. században, legtöbbször pajzsot hordtak mellé, esetleg egy erősebb tőrt, amivel lehetett hárítani is.
A rövidkardoknak több fajtája is ismert: Léteznek egészen rövid, de széles pengéjű kardok, amiknek nem volt hosszú élű. Ezek voltak inkább a csatakardok, amik masszívabbak voltak, könnyen tudta vágni és hasítani a pajzsokat, lágy páncélokat. Továbbá ilyen kardokat használtak vadászatok során, amivel könnyen utat tudtak vágni és gyorsan, könnyen lehetett forgatni vad támadás esetén is. Lényegében a nemes körében ez lehetett egy „hosszabb tőr”.
A másik fajátja a hegyes, hosszú és keskenyebb pengéjű párbajkardok, amikkel inkább szúrtak. Sok adat nincs róla, hogy mennyire használhatták csatákban, leginkább páncél nélküli párbajozóknál látható a forrásokban. Az egyik legismertebb ilyen típusú kard a Walpurgis vívókódexben látható, ahol szerzetesek használják ökölpajzs kíséretében.
