Tőr

A tőr abban különbözik a késtől, hogy pengéje jóval hosszabb a markolathoz viszonyítva és leginkább kétélű, hegyes eszköz. A legegyszerűbb tőrök lehettek akár böllér-, henteskések, amik jóval hosszabbak, erősebbek voltak a parasztkéseknél. Elképzelhető, hogy egy szegényebb katona ilyesmivel indulhatott harcba.

Ám, a tőröket nem csak szegény harcosok használták, hanem lovagok is, illetve jobb módú katonák, tisztek. A tőrök igen specifikusak voltak, sokszor ismertetőjegyként is szolgáltak.

A 14. században különböző formákat figyelhetünk meg:

Vesetőr

A vesetőr vagy más nevén bollock tőr szász és angolszász területeken volt leginkább ismert, valószínűleg az erdélyi szászok honosították meg a Magyar Királyságban. Jellegzetes formáját szimbólumként kell értelmezni, a férfivá vagy harcossá válást jelképezi.

Basilard/Baselard tőr

Szintén szász, de még francia területeken is ismert tőrtípus. Másik nevén úgy ismert, hogy bicellus. A Képes Krónikában ilyen tőrt fog Zách Felicián, mikor rátör Nagy Lajosra és családjára.

A homokóra szerű markolat nagyon biztos fogást nyújt. Így ez a markolatkialakítás nem engedi, hogy a használója keze rácsúszon a pengére erős szúrás után, illetve az alsó rész könnyebbé teszi a fegyver kihúzását miután döfött vele.

Quillon tőr

Talán az egyik legismertebb tőrtípus. Lényegében úgy néz ki, mint egy rövid kard. Ezt a tőrt leginkább csak a lovagok, nemesurak használták. A későbbi századokban (16.-17. sz.) ellátták kosárral, gyűrűvel, és balkézben kisérő fegyverként szolgált a párbajtőr/rapier mellett.

Ennek a tőrnek egészen kardszerű keresztvasa van, ami nem csak a használója kezét fékezte a szúrásnál, hanem az ellenfél pengéjét is könnyen megfogta. A markolatgomb jó egyensúlyt adott a fegyvernek, aminek segítségével könnyebb volt célozni a szúrásnál, illetve a vívásnál is fürgébb volt, mint más típusú tőr.

Rondel tőr

A 14. században inkább csak Itáliában volt ismert, csak a 15. században a nagy lemezvértek megjelenése után lett ismert szerte Európában. Nagy valószínűséggel Nagy Lajos nápolyi hadjáratai hatására került a magyar harcosokhoz, majd terjedte el.

A rondel tőr kifejezetten szúrófegyver, aminek hosszú vastag hegye van, ami könnyen rést talál a páncélzaton, sőt a lágyabb páncélokat minden gond nélkül átszúrta.

Akár a baselardnál, itt is két egyforma végbe fejeződik a markolat, azonban korongokban, ami nagyszerű fogást biztosít, páncélkesztyűben. Ráadásul a markolat alsó korongjának köszönhetően könnyen rálehetett segíteni másik kézzel vagy direkt testtel a szúrást közelharcban vagy birkózás esetén.