A kések hétköznapi tárgyak voltak, leginkább az övükre felkötve tokba tartotta a középkor embere. Egy kés szinte univerzális eszköznek mondható, használhatták:
Háncsolásra, fafaragásra, hasításra, étkezésre, erős csomók kioldására, vadászat során nyúzásra, boncolásra, az egészen jó minőségű pengéket még tűzcsiholásra is, de legvégső esetbe fegyverként is jól szolgált egy szegényebb katona kezében.
A 14. századi késeknek több formája is létezett. Az egyszerű parasztkésnek, illetve egy közember késének a jellemzője a rövid, rövid hegyű, vastag egyélű penge.
A rövid penge jól szolgált mindenféle munkavégzésre, hiszen egyszerű volt irányítani, a másik kézzel is könnyen rá lehetett segíteni például háncsolásnál vagy faragásnál. A formája nem túl hegyes, ez annak tudható be, hogy inkább vágásra és akár vékonyabb ágak hasítására használták. A masszivitását a penge vastagsága adta. Mivel hétköznapi tárgy volt, így folyamatosan használatba volt, gyakran élezték. Így célszerű volt vastagabb anyagot használni, amennyire megengedhette magának a gazdája, hiszen a jó minőségű acélnak igen nagy ára volt akkoriban.
