A magyar hagyományőrzésben úgy ismeretes, hogy: ördögablakos ruha.
Ugyanis ez egy ujjatlan, oldalt mélyen kivágott köntös volt, amiből kilátszott a viselője mell, illetve csípő része. Mivel egyre szűkebb, testhezállóbb felsőruhákat hordtak jól kiemelte ezeket a nőies vonásokat. Szóval a pelotte takarta a szűk ruhát, illetve nem is, ezért nevezhető „ördögablaknak”, hiszen könnyen belehetett „lesni” rajta, meglátva a női vonalakat.
A stílus angolszász, francia, spanyol és olasz területeken népszerű volt már a 12.-13. században is.
A 14. században az udvari viseletben még karcsúbb formák jelentek meg. Amit fontos megemlíteni, hogy ebben a században már a szegényebb nők körében is előfordult, mint egyszerű köntös, természetesen nem a karcsúbb, nyitottabb forma.
Érdekessége, hogy ezeket nem fogták össze övvel, csak a felsőruhát alatta. Így valóban egy köntösről beszélhetünk, ami viszont elég lenge és szellős lehetett a nagy kivágásnak köszönhetően, ami borzolhatta a kedélyeket a vallásos körökben.
