A középkorban az öltözködés több rétegből állt, gyakori volt, hogy a felső ruhára húztak egy köntöst vagy kabátot. A 14. században női divat esetében inkább köntösökről beszélhetünk.
A bliaut köntös egy bő szoknyájú és ujjú, mell résznél viszonylag nyitott ruha. Gyakran hosszú szövött szíjjal kötötték el, ami egészen lelógott a ruha aljáig.
Nyugat-Európában a 14. században viszonylag kiment a divatból, azonban a Magyar királyság területén, illetve a keleti szomszéd területeken elég sokáig népszerű maradt.
Többnyire a gazdagabb vagy nemes nők hordhatták, hiszen bősége sok ruhaanyagot igényelt, amit nem mindenki engedhetett meg magának. Továbbá egy ilyen bőujjú köntös csak akadályozhatott a hétköznapi munkában.
