Talán az egyik legismertebb forma. Kimondottan a lovagok használták, erre festették fel címerüket. Nagy valószínűséggel a normann csepp-pajzsokból alakult ki, sokkal kisebb és szögletesebb lett, de megtartotta a háromszög elrendezést.
Úgy alakították ki, hogy lóháton és talpas harcnál is helyt álljon. A felső részét, ami két sarokban végződik azt pajzsfőnek hívják, ez a legstabilabb rész, hiszen itt helyezkedik el a használó karja. Az alsó része pajzstüskével végződik. Ez a kanyarulat, illetve ív biztosítja a könnyebb mozgást lóháton, illetve felemelve a pajzsot innen kaphat szabad látást a használója oldalirányokban.
A lovagi pajzsok többnyire egységesek voltak, csak kis változásokat figyelhetünk meg a lovagok között. Előfordulhatott, hogy a pajzstüske jóval kerekebb volt vagy épp helyesebb. A pajzsfő is különböző formájú lehetett: domború vagy akár homorú ívet kapott, esetleg szív alakú lehetett az egész pajzs. Viszont elmondható, hogy mindig fenntartották a háromszög elrendeződést.
