A 13. századtól megfigyelhetjük, hogy egyre hegyesebbek, szögletesebbek lettek a pajzsok a nyugati országokban. Azonban a keleti és déli területeken továbbra is megmaradt, az archaikusabb kerek forma.
A kerek és oválsi pajzsokat elsősorban a lovasnépek használták, hiszen a sarkos vagy hegyes kialakítás könnyen megsebezhette a lovakat, illetve nehéz is lett volna használni lóháton. Hiszen nem azt a harcmodort folytatták, mint a nyugati lovagok, akik kopjával előre szegezve rohamoztak az ellennek, hanem többet forogtak a lovakon.
A kisméretű kerek pajzsokat a Magyar Királyságban főként a kunok használták. Méretük viszonylag változó volt, de a legtöbb védekező állásban védte a használója könyökét.
Az ovális pajzsok leginkább bizánci divatot követett. Léteztek egészen nagy teljes testet takaró gyalogsági pajzsok, de kisméretű párbaj/torna pajzsok is.
A kerek pajzsoknak a fő praktikussága, hogy a fegyvertartó kéznek nagy mozgást biztosít, ami nem mondható el minden pajzstipusról. Továbbá a fogantyút többnyire függőleges vagy vízszintes kéztartásba helyezik el a pajzsokon, így könnyen lehet vele ütni és csapni is.
