Szintén ősi fegyver, amit az ókorban és a középkorban is használtak. Elkészítése egyszerű, viszonylag a kitanulása is. Vadász és harci eszközként is kiváló, főleg, ha hegyes és éles dolgot lőttek ki vele.
A 14. században a Magyar Királyság területén főleg a szegény, hegyvidéki pásztornépek használták ezt a fegyvert. Hatékonysága talán nem ért sokat a páncélok ellen, de a könnyen felszerelt gyalogosokat feltartóztatta egy tömeges parittya tüzelés.
Természetesen több formája is megjelent, ilyen a nyeles parittya, amivel viszonylag nagyobb súlyt tudtak lőni, és gyorsabban is, ugyanis nem kellett annyit pörgetni a lendülethez.
A parittya fejlődésének a csúcspontja a hajítógép, amit ezen az elven működtetnek csak nagyban.
