Csatok, tűk

Kimondottan a gazdagok ékszere volt. Lényegében egy kapocs vagy csat, ami összefogta az öltözéket, de különálló ékszerként is viselték sapkákon vagy a ruha mellkas részén. A boglárok és brossok minden esetben gazdagon díszített fém ékszerek voltak, amit elláttak üveggyöngyökkel, drágakövekkel, fémberakással vagy épp finom ötvösmunka díszítéssel. Lehettek egészen nagyok is, illetve kapcsolódhatott hozzájuk gyöngysor, súlytás, illetve alakjuk is mind egyedi volt, de leginkább virágokat, csillagot vagy a Napot szimbolizálta.

A vereteket már említve voltak a díszöveknél, azonban nem csak náluk használták. Az előkelők és gazdag polgárok ruhájukat, gallérjaikat vagy sapkájukat is díszíthették veretekkel. A nemesek és lovagok sokszor címerük szimbólumait használták, de nagyon gyakori volt a liliom, rózsa, csillag formák, és ezeknek számos variánsa. Ezek a díszek leginkább aranyból készültek, illetve egyéb ötvözetekből, amihez hozzáadtak nemesfémet is. Sok esetben egy-egy csaton szerepeltek veretek, illetve a különféle palástűkön, kapcsokon is megtalálhatók.

A női öltözködés egyik legfontosabb eszköze. Mondhatjuk úgy is, hogy egyszerű gombostű volt, azonban ezt is tudták díszesre készíteni, mint kialakításban, mint ékkövekkel, üveggyöngyökkel ellátva. Ezekkel a tűkkel tűzték fel a fátylat, kendőt a fejpántra vagy a főkötőhöz. Nélküle könnyen lecsúszott a fejviselet, illetve megkellett erősen kötni, ha nem volt kéznél.

A fibula, avagy palástű egy elég ősi ékszer. Már az ókorban is használták, nem csoda, hogy sok hiedelem, mese társult hozzá, hogy egyes fibulák varázserővel rendelkeznek. Felépítése nagyon egyszerű, a karikán keresztül átnyomott ruhaanyagot fogja meg a tű, és ezzel összefogja az öltözetet. A szegényeknek egyszerűbb vas vagy réz fibulái lehettek, amit kincsként őrzött, míg a gazdagoké nemesfémből készülhetett, és kialakítása is díszesebb, egyedibb lehetett.