Táskák, hordozóeszközök

Tipikusan utazó hordozóeszköz, amit vándor kereskedők, katonák, vadászok használtak, esetleg favágók szereltek hasonlókat, hogy egyszerre nagy tömegeket tudjanak elvinni. A hordozó keretek szintén nagyon régi eszközök, hiszen létrehozásához nem kell sok minden, csak pár vastagabb ág és egy hosszabb kötél, szíj vagy egy deréköv. A középkorban a katonák ezen hordták sátraikat, pokrócaikat, szőrméket, amin aludtak, illetve egyéb harcászati eszközeiket is erre aggadták fel. Praktikus eszköz volt és egyszerűen, gyorsan összeszerelhető.

Szintén egy nagyon fontos eszköz, amit nagyobb utakra vagy épp az éjszakai életbe magukkal vittek, ugyanis nem csak vizet tároltak benne, hanem sok esetbe bort, ami tisztább lehetett, mint sok esetben a víz. A kulacsoknak több típusa létezett, előfordultak kerámiából készültek, de leginkább a bőrből készülteket vitték magukkal, hiszen kevésbé voltak törékenyek. Ismerni lágy bőrből készült kulacsokat, ám a méhviaszos merev bőrkulacsok minősültek a legjobbnak, hiszen a viasz réteg miatt jóval időtállóbak voltak.

Akár a szütyő ez is egy elég régi hordozó, tároló eszköz. A tarisznyákat, oldaltáskákat minden réteg hordta, annyi különbséggel, hogy az egyszerű szegény réteg vászonból készíthette, a módosabbja pedig drágább, vastagabb anyagból. Ezeket sokszor díszítették, különféle színes rojtokat varrtak rá vagy kihímezték, leginkább növényi szimbólumokkal. A hétköznapi életben is hasznos volt, ám hadjáratok során is. Az katonák ebben tárolhatták elemózsiájukat, étkészletüket, illetve kiegészítő ruházatuk is elférhetett egy nagyobb tarisznyába, oldaltáskába.

Egy összetettebb eszköz, ami némi változásokon esett át az idők során. A honfoglaló magyarok tarsolyokat használtak, amik egy, legfeljebb két rekeszesek lehettek. A 14. században ezek már kimentek a divatból, esetleg csak a betelepült kunok, jászok vagy besenyők használhattak tarsolyokat. A városi polgárok a nyugatról jött divatot követték, így ők az ún. vesetáskákat használták, amit a formája után neveztek így.

Az egyik legegyszerűbb, legősibb táskafajta. Talán már az őskorba is használhatta az ember, hiszen egy bőrből vagy textilből készült kis zsákocskáról beszélünk. A szütyőket az övön hordták, leginkább pénzt hordtak benne. Egyes elméletek szerint ezekből a szütyőkből lettek az első zsebek, ugyanis egyes kereskedők a ruhájuk alá rejtették ezeket és kivágták ruhájukat, amin keresztül hozzáfértek. Talán így jöttek létre az első zsebek.