Egy érdekes viseletről van szó, hiszen átmenet a ruha és a fejviselet között. Ugyanis van egy gallér része, ami leér a mellkasra és a vállakra, illetve van egy fejfedő „kapucni” része, amit a felhúztak a fejre.
(Lényegében a német kapuze szóból ered a magyar kapucni szavunk, amit a németek az olasz caputium, cappa szóból vettek át, aminek a jelentése: csuklya.)
A csuklyák vastag anyagból készültek, gyakran gyapjúból és a bélésük vászonból, illetve a gazdagabbaknak drágább kelméből készülhetett.
A 14. században a csuklyák igen népszerűek voltak, rengeteg változata létezett. Azonban elmondható, hogy a legtöbb rendelkezett farokkal, illetve a gallér része kerek volt, ami nem csak a mellkasra simult, hanem a vállakra is.
A csuklya farka több funkciót is elláthatott. Pl. a nyakra tekerve sálként is használhatták, illetve nagy hidegben, szélben vagy lovaglás közben a csuklyafarkat a fej köré csavarhatták, ezzel megakadályozva azt, hogy a kapucnit hátra lökje a szél.
A gallér részt sokszor díszítették. Elláthatták hímzésekkel, ami az esztétika mellett még erősítette is a ruhadarabot. Továbbá a gallér peremét is változatosra nyírhatták, láthatunk a középkori ábrákon: fogas, várormos, taréjos, leveles peremeket.
Érdemes még megemlíteni, hogy nem csak színekben és díszítésekben igyekeztek kitűnni a csuklyákkal, hanem a viselés technikája is igen változó volt a 14. században.
