A középkorból viszonylag kevés kalap típust ismerünk. Főként a sapkák, csuklyák domináltak, a kalapokat leginkább a földeken dolgozó parasztok használták. Így feltehetően nem készültek drága anyagból, inkább növényi alapanyagot használtak.
A középkori ábrákon látható kalapok többsége szalma vagy gyékénykalapok lehetnek. Ezeknek rengeteg változata ismert: lapos vagy kerekített, esetleg csúcsos tetejű, karimája lehetett egyenes, de harangalakú is.
A kalapot elsősorban praktikussága miatt hordhatták, hiszen a karimája védte viselője arcát a naptól, illetve az esőtől is. Mivel egyszerű növényi alapanyagból készült nem lehettek túl tartósak, viszonylag gyorsan kikoptak, elnyegdűltek. Valószínűleg egy-két idénymunkát bírtak ki, azután foltozni, pótolni kellett a szálakat.
