A magyar nyelv tájszavaiban megmaradt ez a kifejezés hogy: valamit leberhelni/lebörhölni, az ebből a szóból ered.
A berhe vagy börhe lényegében egy alsónadrág, ami hasonló vászonból készülhetett akár az alsóing. A 14. században még nem ismerték a mai nadrág szabást, így ezek egyszerű szabásúak voltak, és ennek köszönhetően szélesek, lengék.
Hosszuk lehetett egész rövid comb középig érő, de akár hosszabb térdig érő is. Az utóbbinál a szárait felköthették a gatyamadzagra, ha nagy volt a meleg. Többnyire igyekeztek ezt takarni a felsőruhákkal, ám több olyan ábrázolást is ismerünk a középkorból, mikor a mezőgazdasági munkák során a dolgozók berhére és alsóingre vetkőztek.
A lebörhölni vagy leberhelni kifejezés abból eredhet, hogy így fejezték ki magukat, ha lekötöttek, „lelöktek magukról” valamit, akár a ruházatot. Ugyanis mikor elkötötték a gatyamadzaggal, akkor a derék résznél csavartak kettőt-hármat rajta, hogy le ne csússzon, ugyanis az egyszerű kialakítása miatt bő volt és ez könnyen megesett. Mikor „leberhelték” a nadrágot, az azt jelentette, hogy ezeket a felhajtásokat kiengedték, „lecsavarták” magukról.
