A 14. század végére az egyszerű cotte/cote kezdett kimenni a divatból, így létrejöttek a szűk ruhák, avagy a cotehardie-k. A ruhának a fordítása olyasmi, hogy „kemény vagy merev ruha”, ami nagyvalószínűséggel arra utal, hogy szűkebb volt, illetve vastagabb ruhaszövetből készült, aminek tartása volt.
Mivel egyre szűkebb derekú ruhák jöttek divatba a fűzők helyett gombokat kezdtek használni, hiszen azok fogták össze a ruhát, ami így a testre simult.
A cotehardie elég hamar a városi polgárok körében is népszerűvé vált, nem csak az udvari nép kiváltsága volt. Így nem csak a ruha anyagával, színeivel tudták megmutatni módosságukat, hanem a gombokkal is, amik lehettek egyszerű szövetgombok, de fémből, illetve nemesfémből készültek is.
A gombok elől helyezkedtek el, és jellemző volt, hogy kissé túlzásba estek a mennyiségen, hiszen a sok gomb gazdagságra utalt. A gombok még a ruhaujj végén is előfordultak, mondhatni „mandzsetta” szerűn, hiszen a ruhaujjat is szűkre fogták a divat szerint.
A cotehardie-nál megfigyelhetjük a mi-parti stílust, amit leginkább a nemes hölgyek engedhettek meg maguknak. A mi-parti annyit jelent, hogy megfelezték a ruhákat, illetve két vagy több színű szövetből varrták össze, leutánozva a címer színeit, szimbólumait.
