Csapatunk Nagy Lajos korszakával foglalkozik, avagy a magyarországi Anjou-korszakkal.
Fő tevékenységünk a korszak tárgyi és szellemi kultúrájának a felelevenítése és annak reprezentálása, korhű életkép vagy élő történelem formájában.
Csapatunk 2005-ben alakult meg Zentán, egy baráti társaság elhatározásából. A középkori hagyományőrzést, illetve ahogy akkor nevezték: „a haditornát”, hiánypótló tevékenységből kezdték el kialakítani. Ugyanis a 2000-es évek elején, egyáltalán nem volt ismert a középkori hagyományőrzés Vajdaságban, és még egyenlőre mi vagyunk az egyetlen ilyen jellegű szervezet a térségben.
A megalakulás korai éveiben nagy segítséget kaptunk a mára már feloszlott szentesi Zenthus János Középkori Hagyományőrző Egyesülettől. Velük közreműködve szerzett az egyesület felszerelést és tudást, hogy milyen irányvonalba kéne haladni.
Alapítónk és mindenkori kapitányunk: Nagy Abonyi Péter elsősorban a haditornát és a középkori udvari táncokat vette célkitűzésbe, ami a két legfontosabb tevékenységünk a mai napig.
Az egyesület megalakulása után pár évnek kellett eltelnie, hogy kirajzolódjon melyik korszakkal is foglalkozzunk, ahogy ez jellemző volt sok korai egyesületnél. Célszerűnek bizonyult a 14. századot választani, hiszen a legtöbb ismerős-, baráti csapat a vegyesházi Károly Róbert korszakát ölelte fel. Nagy valószínűleg a Visegrádi Palotajátékok hatására, ugyanis az a legnagyobb magyar középkori hagyományőrző találkozó a mai napig, ahol a 14. századé a főszerep.
Ez a korszak, mint kiderült a leghálásabb, hiszen ez volt a magyar lovagi kultúra aranykora. Ekkor jelentek meg a méltán híres lemezpáncélok, vívótechnikák, kultúra szempontjából pedig a nyugati ízlésvilág, divat. Tehát egy színes, vegyes korszakról van szó, amit egyesületünk igyekszik megeleveníteni, bemutatni.
Az egyesület egy nagy projektje volt, amivel szélesebb körben is ismertebb lett az egyesület.
A táborok fő célja az volt, hogy a történelmet megszerettesük a gyerekekkel különféle foglalkozások segítségével, főleg: kézművesség, tánc és hadászati foglalkozásokkal, illetve olyan történelmi előadásokkal, amikről keveset vagy nem tanultak az iskolában.
Minden évben újabb történelmi korszakot ölelt fel a tábor tematikája: a magyar honfoglaláskortól egészen a Rákóczi korszakig kaptak ismeretet az évről-évre visszalátogató táborozók.
A tábornak nagy sikere volt, az egyesület ekkor kapott nagyobb hírnevet a térségben, illetve toborzás szempontjából is sikeresnek bizonyult. Ugyanis néhány visszalátogató táborozó úgy döntött, hogy tagosodik a csapathoz.
A tábornak köszönhetően bővülni kezdett a csapat, mondhatni lefedte nagyrészt Észak-Bácskát, hiszen meghatározó csapattagjaink vannak Szabadkáról és Magyarkanizsáról.
A tábor megszűnt, illetve nem ezen a néven és helyszínen tartja meg egyesületünk. A mostani ilyen jellegű táborunk Doroszlón, az úgynevezett Apródtábor, amit a Szent György Lovagrend zombori priorátusával együtt tartunk.
Ki is volt Szent Longinus és miért őt választottuk?
Egyesületünk, mint említettük a szerbiai Zenta városában alakult meg, és a mai napig itt a székhelye. Már a megalakuláskor tisztába voltak a csapat alapítótagjai és vezetősége, hogy érdemes egy olyan nevet választani, amit minden nyelven könnyen le lehet fordítani.
Ahogy a középkorban szokás volt, hogy a legtöbb társaság vagy lovagrend nevét egy szenthez kötötték, úgy mi is egy szentet választottunk, mégpedig az egyik legelső katona szentet: Szent Longinust.
Szent Longinus volt az a római parancsnok/százados, aki végignézte Jézus szenvedéseit. Ő vezette a keresztrefeszítést, majd ő volt az, aki kopjájával oldalbaszúrta, és azzal megsegítette a szenvedéstől, végül ő vezette az őrséget a megváltó sírjánál.
A megtérése a következő módon zajlott:
„ ...hogy szömei a hosszú kórságnak miatta meghományosodtanak vala. Az Uronk oldalából és szívéből kijött vérének egy csöppe a kópjáról szömében csöppenvén, megadatték azonnal ő neki a világosság”-Debreceni kódex, 1519.
A címerünkben Szent Longinus kopjája látható vörös mezőben, amin tekeredik egy arany szalag, jelölvén Jézus Krisztus vérét. Továbbá a címerpajzs két oldalán kék mezőkben egy-egy arany anjou-liliom, ami Károly Róbertet és Nagy Lajost jelöli, a két anjou házi magyar uralkodónkat, ezzel mutatva, hogy ezt a korszakot ápoljuk.
Az egyesületünk igyekszik évről-évre fejlődni és változni, minden évben van egy újabb cél, amit elszeretnénk érni.
A csapat múltját tekintve két nagy tényező indította el a gyors fejlődést: a csapattagok lecserélődése és a rendezvények/bemutatók igénye.
Egyesületünkben már pár generáció váltásra is sor került, az alapítótagokból, avagy a „régi csapatból” kevés ember folytatja a tevékenységet. Jelenlegi kapitányunk Nagy Abonyi Szabolcs, ismert becenevén: Samu, aki újabb célkitűzéseket jelölt ki.
A haditorna és a tánc továbbra is a fő tevékenységünk, azonban nagy jelentőséget kapott a tábori élet-/táborkép bemutatása, ahol egyesületünk megmutatja az érdeklődőknek miként éltek a középkori katonák, amikor nem harcoltak.
Egyesületünkben tehát elindult egy kutatómunka, aminek eredménye az lett, hogy sokkal részletesebb, korhűbb képet tudunk bemutatni a 14. századról.
Továbbá egy korszakváltásról is beszélhetünk, ugyanis Károly Róbertről, fiára Nagy Lajos korszakára váltottunk, így vegyesebb etnikumú ruhadivatot, eszközkészletet mutathatunk be, hiszen ekkor volt a legsokoldalúbb és legnagyobb a Magyar Királyság.
