Lovagrendek - 3. Rész

A Szent György Lovagrend az első világi lovagrend. 1326-ban alapította Károly Róbert, illetve II. (Piast) Bolestaw toszeki herceg, az esztergomi érsek és valamennyi egyázmegyei érsek és püspük jóváhagyása után jött létre. A lovagrend a közhiedelemmel ellentétbe nem Visegrádon alakult meg, hanem Esztergomban, ám a lovaggáavatások és a rend tevékenysége mind Visegrádon zajlott, a királyi fővárosban. 

III. András után, aki az utolsó Árpád-házi uralkodó volt, zűrzavaros idők jöttek. Az országban elhatalmasodott főurak mind igényt tartottak a trónra, illetve rokonságukból tették volna meg a következő uralkodott. Így történt, hogy rövid ideig ült a magyar trónon Cseh Vencel, majd utána Bajor Ottó, míg végül Nápolyból megérkezett a fiatal Caroberto, avagy későbbi nevén: Károly Róbert. 

Sok harc és támogatás után megszerezte a koronát, így ő lett az első Anjou-házi magyar király. Uralkodásának első évei azzal teltek, hogy megfékezze a hatalmaskodó főurakat. A magyar főurak az öröklésben a szeniorátus ősi szokását gyakorolták, ami azt jelentette, hogy a legidősebb férfi rokon örökli a vagyont, tehát nem apáról fiúra száll. Ezt a szokást már Szent István igyekezett eltörölni, ám a magyar nemesség, sőt saját rokonsága tett arról, hogy megmaradjon e szokás sokáig. 

Így a főurak szinte folytonos vetélytársak voltak egymásnak és igyekeztek minél nagyobb területeket elfoglalni, erősíteni a hatalmukat. Károly Róbert mikor hatalomra került a területe nem volt nagyobb, mint egy-egy főúré,tehát fontos volt ezt szabályozni. 

Károly Róbert bevezette, majd később fia Nagy Lajos véglegesen eltörölte ezt az ősi szokást, és meghonosította a nyugati primogenitúrát, avagy az elsőszülöttség jogát, amiben az elsőszülött örökölhet. Természetesen számos nemes ellenezte ezt, így a király szükségesnek látta, hogy alapítson egy lovagrendet, ahol esélyt kapnak azok a nemesek és azok fiai, akik kiestek az öröklésből. Ezenkívűl egységesíthette a főurait és eltörölhette ezáltal a konfliktsokat.

A rendet úgy kellett szervezni, hogy megfeleljen a magyar szokásnak, tehát nem vették át teljesen a nyugati szokásokat. A rendnek a kezdeti időkben nem volt nagymestere, ahogy az jellemző volt a Templomosok vagy a Német Lovagrend köreiben.

A Szent György Lovagrendnek kancellárja volt, első Szécsényi Tamás nádor, erdélyi vajda. A kancellárt követte két bíró: egy világi bíró, aki Nekcsei Demeter tárnokmester volt és egy egyházi bíró, aki Telegdi Csanád egri püspök.

A lovagrend létszáma 50 főt számlált, amit törvénybe is foglaltak, hogy ennél se több, se kevesebb nem lehet, illetve évenként csak 1 személyt vehettek fel tagnak, akinek származása visszavezethető egy főúréhoz. Ez a törvény megváltozott Nagy Lajos idejében, hiszen számos hadjárata után megfogyatkozott a lovagok száma, így kénytelenek voltak egy évben több személyt is felvenni az egy helyett.

A lovagrend, a két bírójával, viszonylag önnálóan működött, a királynak kevés beleszólása lehetett ügyeikben, illetve csak jóváhagyások miatt fordultak hozzá. A rend nem volt olyan szigorú, mint egy szerzetes lovagrend, de hasonló tevékenységeket folytattak. A lovagrend tagjai jótékonykodtak, segítséget nyújtottak ahol kellett, de leginkább védelmezték az országot, illetve magát a királyt.

A felszerelésük nagyvalószínűséggel a nyugati divatot követte, azonbelül is inkább a németmódi felszerelést, ami jellemzővé vált a 14. századi Magyar Királyságban. Elmondható, hogy ekkor honosodott meg a nyugati kopjás nehézlovasság, talpas íjászok és számszeríjászok csapatai, egyszóval a banderiális hadsereg. A banderiális felállás, illetve a zászlóaljakban való tömörülés jóval nagyobbak és felszereltebb csoportokat jelentett, mint az előző kopjaaljak, ami a kora középkorban volt jellemző.

Nagy Lajos halála után zűrzavar támadt a királyságban, ugyanis nem született fiú örökös. Lánya, I. Mária uralkodott utána, de apja unokatestvérét szánta a tórnra Durazzói (Kis) Károlyt, aki át is vette az uralmat. Számos lázadás követte ezt, ami során meggyilkolták (Kis) Károlyt. A gyilkosságot megbosszúlták, Horváti János macsói bán foglyul ejtette Máriát és Erzsébet királynét (Nagy Lajos feleségét). A két nőt bebörtönözték, majd Erzsébetett megfojtatták, mivel őt vádolták (Kis) Károly meggyilkolásával.

Eközben a magyar országtanács gyűlést hívott össze, el kellett dönteni, hogy ezekben a zűrös időkben ki vezesse az országot. A lovagrendet megerősítették, most volt rá a legnagyobb szükség. Nyugati mintára kénytelenek voltak egy nagymestert választani, aki kiépíti a biztonságot, illetve királyi hatalmat kap. Az első nagymester Szécsényi Frank lett, aki sopron, vas és zala ispánja volt. Ezután az országtanács megszavazta, hogy Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgrófot, avagy Mária férjét tegyék meg régensnek, illetve az ország kapitányának mihamarabb, aki majd átveszi a hatalmat a frissen választott nagymestertől.

Azonban nem támogatta mindenki Luxemburgi Zsigmondot, így a koronázása után foglyul ejtették, ebben benne volt Szécsényi Frank Nagymester is. Zsigmond a fogságából kiszabadúlva eltanácsolta a nagymestert, sőt az egész Szent György Lovagrendet meg akarta szüntetni. Elhamarkodott döntés volt ez részéről, hiszen ekkor már igen nagy önnálósága volt a rendnek, illetve sok magyar urat haragított volna magára. Így létrehozta a Sárkány Lovagrendet, amiben főleg az őt támogató magyar, illetve német és délszláv urakat vett fel, akik védik őt az ellenséges uraktól. A Sárkány Lovagrendbe felvett urak bárói rangot és országos méltóságot kaptak, így igencsak kiszorította a Szent György Lovagrendet. Ekkor kezdődött a rend hanyatlása. Luxemburgi Zsigmond halála után az új királyválasztásba még szerepet játszott a rend döntése, illetve ellenőrizni tudta az uralkodót, ám felhígult a rend és mindinkább vesztett jelentőségéből. 

1991-ben a lovagrend újjászerveződött. A lovagrendet Visegrádon élesztették újjá, azzal a céllal, hogy a várost felemeljék régi fényében, valamint a hagyományok és a keresztény értékek ápolása is fontos szerepet játszott ebben.

Alapitók: Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere, Idősebb Cseke László és fia, ifjabb Cseke László, dr. Brenner József, Horváth Lajos, Gróf Péter, dr. Gróh Dániel, Németh János, Réti Henrik, Lebek Péter.

A lovagrend új célokat tűzött ki, amit különböző tagozatokra osztott: hagyományőrző, karitász, tudományos és ifjúsági nevelés.

Valamint priorátusokat hoztak létre egész Magyarország területén, ezenkívül az elcsatolt országrészeken és külföldön is pl.: Ausztriában, Németországban, Svájcban, Olaszországban stb.

A lovagrend címere vörös mezőben a fehér kettőskereszt, ami a magyar uralkodók jelképe, sőt mai napig használatos. Felette szintén vörös mezőben (sávban), rövidítés látható: I.V.I.S.H.F.S. – In veritate iustus sum huic fraternali societati! (Valósággal igaz vagyok e baráti renddel szemben!)

A lovagrend minden évben megszervezi a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokat, ami Magyarországon az egyik legnagyobb középkori hagyományőrző rendezvény. A főhelyszín a királyi palota, ahol az elmondások szerint a valódi lovagi küzdőtéren rendezik meg a harci játékokat, ami minden évben elég népes szokott lenni. A rendezvény Károly Róbert korát igyekszik újra elhozni, illetve a visegrádi királytalálkozót eleveníti meg.