Skip to main content

Híres zsoldoskapitányok - 1. rész

Ebben a blogsorozatban a 14. században élt és tevékenykedő zsoldoskapitányokról lesz szó. Olyan lecsúszott lovagokról vagy felkapaszkodott katonákról, akiket királyok és bárók kértek fel.

Urslingen
Werner von Urslingen

A Német-Római birodalom egyik leghírhedtebb zsoldoskapitánya. Svábföldön született Irslingenben. Az Urslingen ősi nemesek leszármazottja.

1338-ban harcolt a Velencei Köztársaságért. A győzelem után belépett az olasz Szent György Társaság kompániába.

1342-ben csatlakozott Pisa Köztársaságához és részt vett a Firenze elleni háborúban. A háború után saját csapatot gyűjtött és falukat, kisebb városokat foglalt el.

Seregével támogatta a pápaellenes urakat. A hadjárat során rengeteg települést felgyújtott és a pápa ellen hívta, uszította a köznépet.

Fekete páncélt hordott, rajta felírat: „Isten és a kegyelem ellensége”.

A hadjárat során visszatért Németországba, félve, hogy a pápa kitagadja az egyházból.

Egészen 1347-ben tért vissza Itáliába, ahol csatlakozott Nagy Lajos magyar királyhoz, aki épp Nápoly ellen indított hadjáratot. Többek között neki köszönheti Nagy Lajos, hogy eljutott Nápolyig, hiszen legyőzte a Tarantói herceget, aki komoly ellenállást biztosított. A hadjárat során kegyetlenkedésért letartóztatta a magyar király.

Címere
Magyarok oldalán

Szabadulása után 3000 fős sereget szervezett és tovább portyázott. Ekkor alapította meg a Nagy Társaságot, avagy a Grandes Compagnie-t.

Hamar félbe maradt a hadjárat, ugyanis pestis járvány tombolt, így serege nagy része elhullott a betegségtől. Egyszerre két csoda is történt ekkor. Az egyik, hogy kigyógyult a pestisből, a másik, hogy gyógyulása után csatlakozott a pápai hadsereghez. A pápa, talán direkt, Nápoly védelmére küldte, amit pár évvel ezellőt támadott meg csapatával.

1349-ben a magyarok ellen harcolt akiket Lackfi István vezetett. Urslingen csapatában majd 3000 magyar és német volt, továbbá 2000 lombard gyalogos. Végül ezzel a csapattal felülkerekedett Lackfin a csatában.

A csata után Nápolyhoz tartozó birtokokat kapott. Később ezeket a birtokokat kellett védenie a pápa elleni uralkodóktól. A csaták során elég súlyos sérüléseket kapott, így visszatért szülőföldjére. Végül sérülései végeztek vele, 1354-ben halt meg.

Támogatóink