A legtöbb kapitány leginkább kisnemes, lovag vagy kalandozó zsoldos volt. Úgy kaptak rangot, hogy kitűntek az ütközetekben, így parancsnokok, illetve egyéb tisztek lettek. Majd építették karrierjüket és gazdagodtak a háborúk alatt, míg végül maguk kezdtek toborozni és létrehozni egy zsoldoshadsereget.
Ezeket a csapatokat királyok vagy nagy főurak bérelték fel, így némely kapitány egész nagy vagyonra tett szert. Főleg Itáliában, hiszen az ottani városállamok szinte egyfolytában hadakoztak egymással.
Úgy lett belőlük harcoló nemesek, avagy „lovagok”, hogy nem esküdtek fel semmire, tehát nem kötötték magukat erős, életreszóló eskükhöz. Leginkább azon az oldalon harcoltak, ahol több vagyont és dicsőséget ígértek nekik.
Az ábrázolásokon láthatjuk, hogy a kapitányok páncélban vagy félpáncélban vannak leginkább. Szóval nemesi, tarka ruhát hordanak, páncél elemek kiegészítésével.
A kapitányok részt vettek a harcokban, ám inkább a stratégia tervezése, az utánpótlás beszerzése, az utazás megszervezése és rendezése volt a fő feladatuk. Alatta különféle beosztású személyek voltak: hadnagyok, marsallok, udvarnagyok, írnokok stb.
