A középkor egyik legmeghatározóbb „karaktere”. Egy olyan nemes, aki egész gyerekkorában arra készül, hogy lovag lehessen. Sokat lehetne írni a lovagságról és lovagokról, azonban most csak a leglényegesebb kerül szóba.
A lovagok kis földesurak voltak. Rendelkeztek egy erőddel vagy kastéllyal, továbbá egy vagy több faluval. Ruházata, és a hadifelszerelése különbözött az egyszerű emberétől. Drágább ruhákba járt, csatákban pedig teljes páncélzatban. Az ütközeteknél ők alkották a lovasságot.
A telkeiről legalább 20 embert kellett toboroznia, majd azokat felszerelni és kiképezni.
A lovaggá váláskor eskühöz kötötték magukat, ami meghatározta az életüket, tetteiket és magatartásukat.
Magyarországon a 14. században Károly Róbert honosította meg a nyugati típusú lovagi eszmét, mikor legyőzte a hatalmaskodó földesurakat.
Majd a lovagok száma Nagy Lajos király idejében nőtt meg, mikor elindult a nápolyi hadjáratra. Ugyanis a király hadjáratai és a velejáró vagyon vonzotta be a legtöbb kisnemest, akik hadakozás révén új földeket kaptak ajándékba.
