A brigand szó eredete két nyelvből is származhat:
A francia brigaunt annyit jelent, hogy: felderítő, csatározó
Az olasz brigare pedig: verekedő, dulakodó
Valószínűleg Nagy Lajos nápolyi hadjárata során került a magyar nyelvbe ennek a szónak a magyaros változata, hogy: „bitang”.
Az ilyen katonákat többnyire száműzöttekből, zsiványokból, gyilkosokból toborozták. Ugyanis bűneik úgy kaptak megváltást, ha katonáskodtak.
Talán nem meglepő, hogy ezeket a katonákat helyezték legelőre a csatasorba, lényegében ezek voltak a „feláldozhatók”, úgy is hívták őket, hogy „előcsatározók”.
Mivel nincstelenek voltak, így a fő hivatásuk a katonáskodás volt. Rájuk jellemző leginkább, hogy a csaták során összelopkodták a halottakról a felszerelést, amit felhúztak vagy eladtak.
Ha nem katonáskodtak leginkább az erdőket járták és vándorló, tolvaj életet éltek.
