A csatakampó egy lándzsa és egy sarló vagy kacor keresztezése. Eredete vitatott, állítólag német-flamand területről származik, de egyes elméletek szerint Itáliából, illetve francia vidékekről. A neve is több változatba létezik: guisarme, gisarme, giserne, bisarme.
Leginkább a Száz éves háború rettegett fegyvere.
A csatakampó akár a lándzsát döfésre is lehet használni, azonban a kampós része nagyon könnyen betudta akasztani vagy épp felfogta az ellenség fegyverét. Továbbá a kampós rész éles is volt, így nagy lendületből erős vágást, szúrást is le lehetett adni vele.
Hasonló körülmények között harcoltak vele, mint az alabárdosok, mivel súlyosabb volt a lándzsától ezért pajzs nélkül használták, a pajzsfal mögött.
Nagy előnye, hogy kampós részével viszonylag könnyen letudták húzni a lovagokat is a nyeregből. Így talán a korszak egyik legrettegettebb szálfegyverévé nőtte ki magát.
