A cséphadaró eredetileg egy mezőgazdasági eszköz volt, amivel kinyerték a szemeket a gabonából. Felépítése egyszerű: Egy hosszabb nyélhez hozzá van erősítve, karikákkal, lánccal vagy kötéllel, egy bunkósbot.
A szegény parasztember fegyvere volt, erősen lehetett vele súlytani, illetve a nyele is hosszú, amivel távol tudta tartani vele az ellenfelet. A 15. század elején a husziták módosították, és megalkották a harci cséphadarókat, aminek a bunkós lengő felét ellátták tüskékkel, vasalásokkal, hogy még hatékonyabb legyen.
A fegyver nagy előnye, hogy a lengő bunkós fele képes hátulról is támadni. Tehát könnyen be tud csapni a pajzs alá szétzúzva az ellenfél kezét, vagy, ha nyelét hárítják fegyverrel a lengő része képes beütni a hárítástól független. Igen gyors és alattomos fegyver, aki jól kitanulta forgatni, az képes volt akár egy páncélos lovagot is összetörni.
