A 14. századi magyar hadviselés a banderiális hadseregből állt. Ez azt jelenti, hogy egy földesúrnak kellett felszerelnie saját seregét birtokairól, majd tiszteket választania. A zsoldosok leginkább a kunok voltak, ahol egy-egy kun hadúr katonáskodott a földesúrnak vagyonért vagy földért cserében. Bár a 14. században az ilyen jellegű üzletelések leáldozóba voltak, Nagy Lajos eléggé szigorította ezeket az akciókat.
A zsoldosok leginkább Itáliában tevékenykedtek. A folytonosan harcba álló városállamok nem győztek fizetni kisebb-nagyobb zsoldos csapatoknak. Csak, hogy párat kiemeljünk, pl.: Fehér Kompánia, akik sokáig Firenze oldalán harcoltak, Szent György Kompánia, ami németekből és magyarokból állt, állítólag Toldi Miklós is vezette, majd meg kell említeni a Nagy Kompániát, amit hírhedt német vándorlovagok vezettek.
A zsoldosok igen kiváló katonák voltak, hiszen megélhetésük a harcból állt. Fizetségük arany volt vagy épp egy település kifosztása, ha nem kaptak elég vagyont. A zsoldosok félig számkivetet életet éltek, a lakosság kitagadta őket, megítélésük szerint nem a becsületes emberek közé tartoztak. Egy-egy zsoldos csapat felbukkanása hatalmas félelmet és zűrzavart keltet, hiszen könnyen elvették a fegyvertelen parasztok, polgárok vagyonát, jószágait.
A zsoldosoknak valamivel jobb felszerelésük volt, mint egy átlagos polgári vagy paraszti katonának, hiszen érdeke volt a zsoldos vezérnek/kapitánynak, hogy győzedelmeskedjen a csapata, hiszen csak akkor fizették ki őket.
Csapatunk egy Itáliában harcoló zsoldost mutat be. Mivel itt voltak a legnagyobb harcok, így itt fejlődött leginkább a katonák és lovagok felszerelése is.
Fején egy korai barbuta sisak figyelhető meg, aminek későbbi változata a 15. század népszerű sisaktípusa. A barbuta sisak modernek számított a 14. században, hiszen oldala nyújtottabb volt, az akkori sisakokkal ellentétbe, ami jobban védte az arcot.
A nyakát, mellkasát, háta felső részét és vállait a gorget védi. Ez egy láncgallér volt, amit inkább a lovagok használtak, ám a 14. század vége felé megjelenik a gyalogos zsoldos hadaknál is.
Fegyverkabátján karlánc látható, ami egy összefüggő lemezekből és karikákból álló karvért. Ez egy viszonylag könnyebben beszerezhető karvért forma, ami Itáliában már ismeretes volt, Európa többi részén inkább a 15. században terjedt el.
Övén táska, pénzes szütyő, kés és minden olyan kellék ami egy vándorló-tábori élethez szükséges. A fegyverövén egy gyilok látható és egy ökölpajzs felakasztva. Ezeket közelharc esetén használatossak. Kezében csatakampó, ami egy elég hírhedt fegyvernek számít, pajzsok lehúzására, lovasokat lerántani a nyeregből egyaránt lehet vele.
Az összkép egy 1370-1400-as évekbeli itáliai zsoldos szálfegyveres.
