A középkorban a városi nőknek, asszonyoknak viszonylag nagyobb szabadsága volt, mint egy vidékinek. Természetesen neki is vezetnie keleltt a háztartást, de nem csak ez volt a fő feladata. Egy városi nő feljebb kapaszkodhatott a ranglétrán. Lehetett belőle egy mesterember felesége, ahol eladóként dolgozhatott mellette vagy épp beházasodhatott egy gazdagabb kereskedőhöz.
Sőt a 14. században megjelentek a manufaktúrák, ahol közös műhelyekbe dolgozhattak különféle iparág tagjai. Egy városi nő megengedhette magának, hogy dolgozzon ilyen helyen, leginkább textilkészítő, feldolgozó manufaktúrákban.
Ezenkívűl a sütés-főzés is keresett munka volt, amit szintén a nők végeztek. A molnárok feleségei kisebb pékséget is üzemelhettek. A fogadókban, kocsmákban vagy épp egy úr vagy gazdak kereskedő palotájában pedig szükség volt szakácsnőkre és felszólgálókra.
A városi nők sorsa sem volt túl könnyű, azonban valamennyire szabadon dönthettek, hogy mivel foglalkozzanak és változtathattak munkát, ellentétbe a vidéki nőkkel, akik beleszülettek a jobbágy sorsba, és igen nehezen tudtak a abból szabadulni.
A divatot, stílusirányzatot mindig a nemesek reprezentálták. Mai szemmel eltúlzott nagy színes ruhákba jártak, jelezvén, hogy ők az ideálok. A városi nép igyekezett leutánozni ezeket a divatokat, stílusokat, hiszen a ruhájukkal fejezték ki, hogy milyen vagyoni rétegbe tartoznak. Egyszóval élt az a mentalitás, hogy: ruha teszi az embert.
A képen egy módosabb kereskedőnő látható. A ruhája a kornak megfelelően cotehardie, ami az egyik ledivatosabb volt a 14. században. A ruha színe sötétzöld, ami szintén utal a módosságra, hiszen viszonylag sötét árnyalatú, amit nem mindenki tudott beszerezni. A ruhán fém pitykegombok vannak, ami szintén nagy vagyonra utal. Derekán hosszú bőr öv, rajta díszes övtáska. Ezek mind finomabb, drágább bőrből készültek, ami kicsit drágább volt az átlagnál.
A ruhán barna csuklya látható, ami hétköznapi ruhadarabnak számított. Nem csak a viselőjét védte, hanem a ruhát is. Fején, a nemezsapka alatt főkötő van. Ez egy vászon sapka volt, ami összefogta a hajat és védte a kinti portól, kosztól. Erre rá került a bycocket stílusú nemezsapka, ami elég elterjedt volt a 14. században. A sapka szintén élénk színű, jelezvén a módosságot.
Lábán bokacipő, amit egyszerű fehér harisnyára húzott rá. A harisnyát egyszerű kötővel fogta fel, nem színes szíjjal, ahogy a nemeshölgyek szokták, továbbá maga a harisnya se színes.
Tartozéka egy oldaltáska, illetve tarisznya is. Ezt egy városi polgár leginkább vásárlásnál használta, míg egy vidéki ember ebbe hordozta étkészletét és elemózsiáját.
Az összkép egy 1360-1380-ból származó francia divatot követő módosabb városi nő.
