A seregek kisebb-nagyobb csapatokba verődtek. Az egyik legnagyobb tömegű a zászlóalj volt, amit banderium-nak neveztek. Ezt a nyugati stílusú felállást Károly Róbert honosította meg. A régi szerveződés a kopjaalj volt, aminek a neve lancea, ez állt egy lovagból és 10-20 emberéből.
Egy zászlóalj létszáma 50-60 talpas katona, aminek az élén a hadnagy, vezér állt. A zászlóaljon belűl voltak kisebb csapatok: őrök, akik inkább íjászok, számszeríjászok voltak, előcsatározók, akik pajzsokkal rendelkeztek, kopjások, akik mindenféle szálfegyverrel stb. Őket különféle tisztek vezették: tábornagyok, tizedesek, őrnagyok stb.
A tisztek idősebb, harcot megjárt katonákból kerültek ki, akik kiérdemelték a rangot. Bár sokszor előfordult, hogy egy nemes család sokadik gyereke lett tiszt, aki nem kapta meg a lovagi címet.
A tisztek a csapatok élén álltak. Egy csapat 10-20 főből állt, tehát egy zászlóaljból kb. 3-4 csapatot tudtak kiállítani. Tehát a 14. században egy tiszt vette át a lovag szerepét, aki irányította kis csapatát. A lovagok pedig a nehéz lovasságot képezte, akik elkülönűlve más hadi akciókban vettek részt a csaták során.
A tisztek felszerelése komolyabb volt, mint az átlag katonáké. Leginkább ők is talpas harcokban vettek részt, az embereivel együtt harcolt. A tisztek tartották egybe a harci formációkat, ezért jobban fel kellett páncélosodniuk. Előfordult, hogy olyan felszereléssel bírtak, mint egy szegényebb lovag, ám nyitott gyalogsági sisakkal rendelkeztek.
Csapatunk egy szerényebb nyugati tisztet tud bemutatni. A felszerelése a Nagy Lajos nápolyi hadjárataihoz kapcsolódik, amikor az itáliai és német vértek megjelenhettek a zsoldos hadaknál is. Megfigyelhetjük az „olaszos” mellvértet rajta, a váll korongokat, térdvértet és a nyitott gyalogsági salap típusú sisakot. Lábán hosszabb szárú keménybőr bakancs, ami jól bemutatja a vagyoni helyzetét, hogy több bocskoros gyalogosnál.
Kezében lándzsa látható, ami a tiszteknél szintén az elsődleges fegyver volt, hiszen a sorokban harcoló gyalogság fő fegyvere. Övén egy hosszabb komolyabb tőr, ami a közelharcokban volt kiváló fegyver.
