A seregek kisebb-nagyobb csapatokba verődtek. Az egyik legnagyobb tömegű a zászlóalj volt, amit banderium-nak neveztek. Ezt a nyugati stílusú felállást Károly Róbert honosította meg. A régi szerveződés a kopjaalj volt, aminek a neve lancea, ez állt egy lovagból és 10-20 emberéből.
A zászlóaljak 50-60 emberből álltak. Talpas katonákból állt, akiknek az élén a hadnagy, vezér állt. A zászlóaljon belűl voltak kisebb csapatok: őrök, akik inkább íjászok, számszeríjászok voltak, előcsatározók, akik pajzsokkal rendelkeztek, kopjások, akik mindenféle szálfegyverrel stb. Őket különféle tisztek vezették: tábornagyok, tizedesek, őrnagyok stb.
A tisztek rendszerint idősebb, harcot megjárt katonákból állt, akik kiérdemelték a rangot, illetve az is előfordúlt, hogy egy nemes család sokadik gyereke, aki nem kaphatta meg a lovagi címet.
A tisztek a csapatok élén álltak. Az ütközetek során 10-20 főből álló csoportokat hoztak létre vegyes fegyverzettel, és viszonylag szétszóródva igyekeztek megtörni a védelmet vagy épp létrehozni azt. Tehát a 14. században egy tiszt vette át a lovag szerepét, aki irányította kis csapatát. A lovagok képezték a nehéz lovasságot, akik elkülönűlve más hadi akciókban vettek részt a csaták során.
A tisztek felszerelése komolyabb volt, mint az átlag katonáké. Leginkább ők is talpas harcokban vettek részt, az embereivel együtt harcolt. A tisztek tartották egybe a harci formációkat, ezért jobban fel kellett páncélosodniuk. Előfordult, hogy olyan felszereléssel bírtak, mint egy szegényebb lovag, ám nyitott gyalogsági sisakkal rendelkeztek.
Csapatunk egy székely tisztet tud bemutatni, aki íjász hadat vezet. Nagy Lajos nápolyi hadjáratai során a székely könnyűíjászok igen jellemzőek voltak. Megfigyelhetjük öltözékén a kicsit hosszabb harci kabátot és a csúcsos sisakot, majd a váll korongokat,ami kissé keleties jellegű. Majd nyugati, illetve „olaszos” mellvért látható rajta, mutatva, hogy Itáliában harcol, ahol felszerelhette magát ilyen jellegű páncéllal.
Kezében buzogány látható, ami a tisztek, vezérek jelképe volt. Nem csak az ellent verte vissza vele, hanem saját katonáit is tudta fegyelmezni, ha nem tartották eléggé a pajzsfalat vagy a lándzsákat előre. Bal kezében egy ökölpajzs, amivel könnyen tudott a sorok között közlekedni, ám elég volt a védelemre is közelharc esetén.
