Egy középkori hadjárat legfontosabb része nem is a haderő volt, hanem inkább az utánpótlás. Sok olyan történelmi esemény maradt fenn, hogy viszonylag kis haderővel is legyőztek egy sokkal nagyobbat, illetve sikerült bevenni egy várost vagy várat, amit lehetetlennek tartottak.
A titok az utánpótlásban volt, hiszen egy jól kipihent és jól táplált sereg szinte csodákra volt képes. A nemesek és királyok a harci morált csak is leginkább az élelmezéssel tudták fenntartani, na meg persze elég itallal.
Az utánpótlást a kereskedők és jómódú gazdák biztosították. A hadsereget hosszú szekérsor és megannyi málhás ló és szamár, sertés, ketrecekben baromfi követte. A kocsikon mesteremberek ültek: kovácsok, ácsok, szabók-varrók, minden olyan mesterséget űző személyek, akik javítani tudták a tábort, hadi felszerelést vagy épp ostromgépet szereltek össze.
Őket kísérték asszonyaik is, akik felügyelték a magukkal hozott állatokat, illetve nyúzták, kopasztották és vágták őket, majd főztek. Fontos volt, hogy viszonylag kevés hozzávalóból is kiadós ételt készítsenek, ezért valószínűleg ügyeskezű nőket bíztak meg a tábori konyha vezetésével. További feladatuk a mosás volt, de a gyógyításnál is segítettek: textilt főztek ki kötszernek, gyógynövényeket szárítottak, alkoholos gyógyfőzeteket készítettek.
Csapatunk egy tábori konyhást mutat be. Fő jellemzője a feltekert kendő, ami jól összefogta a hajat. A tábori körülmények között kényelmetlen és akadályozó volt a divatos nyitott kendők viselése, amit csak tűkkel rögzítettek a hajhoz. Felgyűrt alsóruha, hogy a konyhai munkálatoknál ne koszolja össze a ruha ujját. Lehet, hogy nem volt túl előkelő és erkölcsös ez a megjelenés abban a korban, de valószínűleg nem sokan szólták meg egy zsoldos táborban.
Az alsóruha felett egy pelotte típusú ruha. A korszakban már a városi, illetve szegényebb köröknél is megjelent ez a „divatos” ruha, amit nemes hölgyek használtak, ám az anyagát és szabását tekintve ez inkább egy egyszerű felsőruhának felel meg. A ruhát kötény fogja össze, ami védi a ruhát, illetve a kezét is ebbe törölheti, akár manapság. A kötényre erősítette fel szütyőjét, illetve minden olyan tárgyat, ami jól jön a főzésnél vagy a hétköznapi munkák során.
Az összkép egy 1370-1390-ből származó itáliai divatot követő mesterember feleség, munkára felöltözve.
