A középkor egyik legmeghatározóbb „karaktere”. Egy olyan nemes, aki egész gyerekkorában arra készül, hogy lovag lehessen. Sokat lehetne írni a lovagságról és lovagokról, azonban most csak a leglényegesebb kerül szóba.
A lovagok kis földesurak voltak. Rendelkeztek egy erőddel vagy kastéllyal, továbbá egy vagy több faluval. Ruházata, és a hadifelszerelése különbözött az egyszerű emberétől. Drágább ruhákba járt, csatákban pedig teljes páncélzatban. Az ütközeteknél ők alkották a lovasságot.
A telkeiről legalább 20 embert kellett toboroznia, majd azokat felszerelni és kiképezni.
A lovaggá váláskor eskühöz kötötték magukat, ami meghatározta az életüket, tetteiket és magatartásukat.
Magyarországon a 14. században Károly Róbert honosította meg a nyugati típusú lovagi eszmét, mikor legyőzte a hatalmaskodó földesurakat.
Majd a lovagok száma Nagy Lajos király idejében nőtt meg, mikor elindult a nápolyi hadjáratra. Ugyanis a király hadjáratai és a velejáró vagyon vonzotta be a legtöbb kisnemest, akik hadakozás révén új földeket kaptak ajándékba.
Csapatunk kétféle lovagot tud bemutatni.
Az első lovag felszerelése Nagy Lajos korai uralkodása éveiből származik. Nagy Lajos korában, ahogy apja, Károly Róbert korában is, a lovagok német stílusú páncélzatot vették alapul.
A képen látható felszerelés egy szegényebb lovagot mutat be, az 1330-1350-es évekből. Fő jellemzője a Bolzano féle fazéksisak, ami az egyik legkésőbbi lapos tetejű sisaktípus. Sisakon orle, avagy koszorú és sisakpalást látható a címer színeiben, ahogy az divatos volt akkoriban.
A láncing felett címeres gambeson, avagy bélelt kabát látható. Ebben a korban jellemző volt még a brigandine, egy szövet vagy bőr kabát, aminek belső részébe lemezeket szegecseltek, ám a szegényebb lovagok többségénél a bélelt kabátok voltak a jellemzők.
Megfigyelhetjük, hogy a lemezpáncélok már jelen vannak, ám csak egy-egy elem, mint pl. A vállvért és a térdvért. A későbbi korokban teljes karvértről és lábvértről beszélhetünk.
A teljes kép egy „olaszos” német lovagot mutat be, avagy egy észak-Itáliai nemest. Ezek a németek sokat harcoltak ezen a vidéken, többek között Nagy Lajos oldalán is a nápolyi hadjárata során. A Magyar királyságban is hasonló felszereléssel bírt a nemesség, még az 1360-as években is.
Csapatunk egy késő 14. századi lovagfelszerelést is bemutat, amit Nagy Lajos utolsó uralkodása éveiben használhattak a lovagok. A komplett felszerelés kb. az 1380-1410-es, szintén „olaszos” német nemest mutat be.
Megfigyelhetjük, miként változott a sisak. Itt egy nürnbergi bascinet látható, aminek felnyitható és eltávolítható a maszk, avagy a klapp visor része. A sisakra avantail van szerelva, ami egy láncból készült fátyol.
A test védelme itt már nem lánc és bélelt ruha, hanem lemezvért: globose mellvért és fémszoknya, ebben az esetben pikkelyezett páncélszoknya.
A karvédelemnél már nem csak vállvért és páncélkesztyű látható, hanem teljes karvért, aminek néhány része redőzött, ami jobban véd, de mégis könnyű benne a mozgás. A páncélkesztyű szintén a korszakban a legdivatossabb, az ún. homokóra kesztyű, ami jól hárítja a vágásokat, szúrásokat védve a csuklót. A kesztyűhöz további védőkorongokat is fel lehet húzni, ami még jobban védi a kézfejet.
A lábvédelem is több egy térdvértnél, láthatjuk a teljes lábvértet. A térdn résznél szintén redőzőtt, így hajlításnál is teljesen védi a viselőjét.
A teljes kép egy bajor lovagot mutat be, aki Olaszországba hadakozott, szert téve milánói, illetve „olaszos” lemezpáncélra.
