A kunok egy türk eredetű nép. Törzsszövetségben éltek a kipcsakokkal,szárikkal és ujgurokkal, akik szintén türkök. Területük nagy volt, nomád életmódot fojtattak. Az Urál déli részén, az Aral-tó környékén és a Don-Volga-Dnyepper-Dnyeszter folyó környékén éltek, a Feketet-tenger északi partvidékén.
A 13. század elején a kunokat kiszorította az előnyomuló mongol horda, illetve a tatárok. A törzsszövetség felbomlott, egy részük elfogadta a tatár hatalmat, más részük elvándorolt. A kunok Kötöny fejedelem vezetésévél indultak meg nyugatra, ahol megtelepedtek a Magyar királyság területén.
Még a nem várt tatárjárás előtt IV. Béla befogadta őket és menedéket adott nekik. Kötöny a becslések szerint 40 ezer kunt költöztetett a magyar területekre. A kunok egy kis országot hoztak létre a Magyar Királyság területén, ahol viszonylag önnálóak voltak. A nép félte őket a pogányságuk miatt, a magyar földesurak meg nem tudtak mit kezdeni velük, mert nem hódoltak be nekik, saját törzsfőeik, vezetőik voltak.
Az ellentéteket IV. (Kun) László csillapította, akinek édesanyja a kun fejedelem lánya volt. A kunok szép lassan felvették a kereszténységet, nyugati kultúrát, ám megmaradt az őnnálóságuk, sajátos életmódjuk.
A 14. században a kunok az Alföld déli és keleti részein éltek, ma is hordozzák ezek a vidékek a neveket, miszerint: Nagykunság és Kiskunság. Ezenkívűl Havasalföld és Bulgária területén éltek még, ami szintén a Magyar királyság külső területei voltak.
A kunok ügyes lovas, vadászó nép révén számos csatába felkérték a magyar urak őket. A 14. században Nagy Lajos nápolyi hadjáratai során számos győzelmet a kunoknak köszönhetett, akik lovasíjász hadakozásukkal, portyáikkal győzedelmeskedtek.
A kunok öltözéke eléggé eltért a többi Magyar Királyságban élő népétől. Sokáig megtartották keleties öltözéküket, bár a 14. században egy nagy nyugatiasodás jelent meg.
A harci öltözékük is más volt, mivel lovasíjász harcmodort folytattak nem használtak nagy lemezvérteket, hiszen abban nehéz fordulni, beakadt volna az íj. Leginkább hosszú bélelt kaftánokat, bőr zubbonyokat hordtak, egy-két hát- és mellkasvédő lemezkoronggal. A ruházatuk hosszú maradt, ami nem volt már jellemző 14. század második felében az európai népeknél, mikor egyre jobban rövidültek az ingek, kabátok. A hosszú bélelt kabátok arra szolgáltak, hogy lóháton is védve maradjon a lábuk a hidegtől és a harcászatban.
Az előkelő harcosok, vezérek engedhették meg maguknak a láncinget. Remek páncél volt a harcmodorukhoz, bár kicsit súlyos, de mégis könnyen lehetett benne mozogni. Jellegzetes és félelmet keltő még a maszkos csúcsos sisak az előkelőknél. Ez a magyarországi kunoknál igen ritka lehetett, inkább a keleti rusz vidékeken volt jellemző.
Tipikus kun viselet a magasszárú csizma. Az európai nép inkább bocskort, bokacipőt használt, hiszen nem volt szükség nagyobbra, hosszabbra. A kunok lovas nép volt, így a csizmát részesítették előnybe, ami védte a ruhát a surlódástól, illetve jobban fogta a lábat lovagláskor.
A kunok hírhedt fegyvere az íjon kívűl a szablya. A szablyát is inkább csak a vezető réteg forgatta, hiszen előállítása a pusztai népeknél igen költséges volt. A kun szablyák viszonylag keskeny élűek voltak, rövid keresztvassal rendelkeztek és sokszor nem volt kardgombja. Gyors fegyver, remekül passzolt a vágtázó lovas harcokhoz, de a pácélos lovagok ellen nem sokat ért, így kezdett kikopni a használata az idők során.
(A kun harci felszerelés egyenlőre kísérleti fázisban van a csapatban, várhatóak a korhűbb módosítások)
