A középkorban egy városi közembernek viszonylag nagy szabadsága volt, ahogy mondják is „a városi levegő szabaddá tesz”.
A városi polgárok választhattak szakmákat, mesterségeket, amit kitanulhattak. Beléphettek egy manufaktúrába és ha ügyeskezű volt és kitartó még saját válalkozása is lehetett és kereskedhetet, akár helyben, akár települések között. Egy ilyen élet nem adatott meg a vidéki embernek, aki ura földjein, birtokain kellett, hogy dolgozzon, tehát nem volt szabad.
A képen egy átlagos közembert igyekeztünk bemutatni. A 14. században ugyan divatossá váltak a gombos, fűzős szűk kabátkák, de az inkább ünnepi, azaz „szép viselet” volt. A hétköznapi munkákban valószínűleg inkább a tunikát viselték, ami egyszerűbb, olcsóbb anyagból volt.
Láthat a képen, hogy a tunika natúr színű, ami az egyik legolcsóbb szövet volt. Derekán egy közepes méretű sima bőr öv látható. Harisnyája zöldes-barnás, viszonylag olcsó színezéssel ellátva, amit könnyen kinyerhettek növényekből. Lábán egyszerű bocskor, ami igen gyakori volt.
Tunikáján homokszínű csuklya, díszített, „cakkozott” szegélyel. Az ilyen díszítési formák igen gyakoriak voltak, több alakzat is létezett: leveles, ormos, fogas stb.
Fején vászon főkötő, ami még a 14. században elég népszerű viselet volt, csak a század végefelé kezdett kimenni a divatból. A sapkája egy barnás és homokszínű nemez sapka, aminek széle vissza van hajtva. Ez a sapkatípus elég gyakori lehetett, hiszen nagyon egyszerű az elkészítése.
Láthatjuk a képen az egyszerű közember szín esztétikáját. Visszafogott növényi színek, még is látszik egyfajta díszítés, tarkaság, illetve igény rá.
Az összkép egy 1320-1360-ból származó közember, aki egy szerényebb kézműves lehetett.
