„...mikoron a többi vitézökkel állana édös uronk, ]ézusnak keresztfája alatt..."
Egy katonáról szól a történet, aki engedelmeskedett a parancsnak, és nagy tettet hajtott végre.
Longinus életéről keveset tudunk, hisz csak egy százados volt a hatalmas római hadseregben. Távol szolgált a hazájától, keleten, Jeruzsálemben. Az írások szerint öreg volt, és látását is félig elvesztette. Sok évet leszolgált már, és a katonáskodásba kezdett belerokkanni. A harctéren már nem jeleskedhetett, így az ő feladata volt a jeruzsálemi vallási és politikai helyzetek ellenőrzése Poncius Pilátus prokonzul vezetése alatt. Ez azzal is járt, hogy a bűnösök keresztre feszítését is neki kellett megszerveznie.
Szent Longinus története itt kezdődik:
„...mikoron a többi vitézökkel állana édös uronk, ]ézusnak keresztfája alatt...”
Longinus százados, mint Pilátus hírvivője kapta az utasítást, hogy jelentést hozzon a kereszten szenvedő Jézus állapotáról. Mikor a kereszthez ért, Krisztus nem mozdult, így katona létére beledöfött lándzsájával a negyedik és az ötödik bordája közé, a mellkasába. Ez akkoriban ismert módszernek számított a harctereken, így győződtek meg arról, életbe van-e az ellenfél. A holttestből ugyanis nem folyik vér ha halottról van szó.
Miután megszúrta Krisztust meglepetésére nem csak vér indult el a sebből, hanem víz is, ami a szemére folyva a lándzsája hegyéről lemosta a hályogját, így ő visszanyerte látását és erejét. Ezután elsötétült a nap, földrengés támadt. E csodatett után Longinus hinni kezdett Jézus Krisztusban. Ő volt az a katona, ki őrt állt a Megváltó sírjánál.
Ezután hamar otthagyta a katonaéletet, szerzetesnek vonult. Az apostoloktól tanult huszonnyolc éven át. Szavával és példáival rengeteg embert megtérített. Utolsó cselekedete Cappadocia Caesarea városban történt, ahol megválasztották az új helytartót.
Az új elöljáró az ottélőket a római többistenhitre kötelezte. Longinus megvédte Krisztus követőit, ezért a katonák elfogták, kiütötték fogait és kivágták a nyelvét, de állítólag nem vesztette el szónoki képességét. A gyógyulása után személyesen kereste fel a helytartót, és összetörte a pogány bálványokat, amik az isteneiket ábrázolták. A szobrocskákból démonok szöktek ki, akik megvakították a helytartót és a katonáit. Az elöljáró megijedt ettől a tettől, és kérte vissza Longinustól a látását, ám ő így felelt:
„Tudd, hogy nem gyógyulhatsz meg, ha előbb engem meg nem ölsz. Mihelyt végzel velem, imádkozom majd érted, tested és lelked egészségét is visszanyerem számodra.”
A helytartó rögtön lefejeztette Longinust, majd a testéhez leborulva, megtörve megbánta bűneit. Abban a pillanatban visszanyerte látását, majd megtért ő is.
Ezután, hogy mártír halált halt Longinus, az öreg római százados, kiérdemelte a szentséget, így Szent Longinusként említjük, aki felnyitja az emberek szemét és megmutatja a világosságot.
