Ebben a blogsorozatban időrendi sorrendben ismerkedhetünk meg a 14. századi lovagrendekkel
A rend története egészen visszanyúlik a Templomos Rend megalakulásához. A Templomosok 1122-től próbálták kialakítani központjukat, mégpedig Portugáliában, Braga térségében terjeszkedtek és próbáltak letelepülni.
Végül a Templomosok 1160-ban építették meg a Conveto de Cristo kolostort, amit erőddel láttak el. A legenda úgy tartja, hogy Portugália uralkodójának látomása volt, miszerint előtte hét domb jelent meg, ami nem más volt, mint Jeruzsálem hét dombja. A látomást követően jelölte ki a helyet, hogy a Fria és a Szent Gergely patakok közé, Tomar város dombjaira építsék meg az erődített kolostort.
1190-ben Észak-Afrikából, Marokkó területéről a mórok megtámadták a spanyol és a portugál területeket. Ekkor vált igazán jelentőssé a lovagrend szerepe. A Portugál urak rájöttek, hogy a Templomosok jelenléte létfontosságú, hiszen jelentős erővel bírnak.
A Templomos Rendet Kelemen pápa 1312-ben feloszlatta, mivel számos nemes és gazdagságra vágyó kóbor lovag felhígította a rend tisztaságát, illetve már nem a szent ügyért harcoltak tovább.
A Portugál király, Földművelő Dénes, 1317-ben (egyes forrsáok szerint 1318-ban) megkegyelmezett a kiszorított Templomos lovagoknak, így megalapította a „Christi Militia”-at, avagy Krisztus Lovagrendjét. Ezt 1319-ben XXII. János pápa jóvá is hagyta.
A rend első vezetője, avagy első nagymestere Dom Gil Martins lett, aki felesküdött a királyra, majd kialakította a rend szabályait. A lovagok a király mellett a szegénység és a tisztaság fogadalmára esküdtek fel, igyekeztek visszanyerni a Templomos Rend eredeti tisztaságát és erkölcsi szabályait.
Az új rend a mórok elleni harcokban szolgáltak, védték a király birtokait. Számos harc és megpróbáltatás árán telepedhettek le Tomar városába, ahol megalakult a Templomos Rend. Mind ez 1357-ben teljesült, négy évtized után.