Ebben a blogsorozatban olyan legendás személyeket és varázstárgyakat mutatunk be, akik segítséget nyújtanak a rossz legyőzésében, illetve akikről és amikről történetek szóltak a középkorban.
Magyarul Varangykő. Úgy tartották, hogy ez a szinte tökéletesen gömb alakú kő a varangyok fejében képződik és képes a mérgek átszűrésére, átkok megszüntetésére.
A hercegnő és a béka történetében is megtalálható. Ugyanis a királylány aranylabdája veszik el, illetve esik be a kútba, amit egy béka hoz fel (illetve a megátkozott királyfi, mint később megtudjuk). Állítólag a mese ebből a hiedelemből ered.
Varangykövekből számos ékszert készítettek. A régészek kiderítették, hogy őskori halfosszíliák megkövesedett fogai, amit folyókban, patakokban találhattak.
A középkori legendákból, mendemondákból ismert drágakő, ami sokkal értékesebb, mint az arany és a sötétbe a Nap fényességével világít, vagy aki átnéz rajta az lát a sötétben. Ezen kívűl gyógyereje is volt, főleg a szembetegségekre volt jó. Forróvízbe mártották, majd azt a vizet itatták a beteggel vagy a szemére kenyték.
Úgy tartották, hogy ez a sárga színű drágakő, a hiúz vizeletéből van, vagy egy olyan kő amit a hiúz vizelt le. A neve direkt azt jelenti, hogy „híúzvizelet” (lynx+urina)
A híúz az egyik legritkábban levadászott vad volt a középkorban, ugyanis nagyon ügyes és gyors állat révén nem tudták elkapni, és a csapdákat is kicselezte. A hiedelem szerint a híúznak varázsereje van, mert sokkal messzebb lát mint a többi élőlény, ezért gyorsan észreveszi, ha el akarják kapni.
Középkori legenda, hasonlít a ma ismert Kis hableány történetéhez.
A sellők irányították a tenger életét, az áramlatokat, hullámokat és minden víziállat felett voltak.
Neptunusz egyszer megharagudott rájuk, ugyanis néhányuk embereket csábított el és önkényesen uralkodtak rajtuk. Ezért hatalmas vihart idézett, amivel elakarta pusztítani őket.
Egy sellő elmenekült sikeressen és rábukkant egy hajóra és legénységére. Több napon át leste az embereket, köztük is a herceget leginkább. Egyik éjszaka elhatározta, hogy meglátogatja. A herceg azonnal beleszeretett és elakarta vinni a városba. Neptunusz ezt megtudta és az óceán mélyére száműzte, megtiltva, hogy a felszínre úszon. A legenda szerint azóta is sír a sellő és a könnyeit kisodorják a hullámok.
Úgy tarották, hogy aki birtokol ilyen köveket azt nem érheti szomorúság, mert azt a kő beszívja. Másik hiedelem szerint, ha valaki szomorú volt elég volt elhajítania egy ilyen követ, és ezzel elhajította a szomorúságát.
