Ebben a blogsorozatban olyan természetfeletti lényeket ismertetünk amik félelembe tartották a középkor emberét.
A középkorban ismerté vált egy olyan történet, hogy messze délen, az afrikai sivatagban és a Nílus környékén sivatagi démonok élnek. Ezek a démonok erőssek és nagyon magassak. Főként bunkósbotokat, lándzsákat és íjakat használnak, amikkel elejtik a zsákmányukat. Nagytestű vadakat esznek, de szeretik az emberhúst is. A fő ismertető jegyük, a magasságukon kívűl, hogy hiányzik a fejük és az arcuk a mellkasukon helyezkedik el. A testük sörtés, akár a vadkannak és éles, hegyes fogaik vannak, amik inkább húsevésre szolgál. Emberszerűek, de nagyon vad a természetük.
Nos nézzük meg, hogy kik és mikor említik ezeket a furcsa démonokat vagy emberszabású lényeket.
Hérodotosz a Történetek című művében megemlít egy akephaloi népcsoportot, akik Líbia területén élnek. Leírása alapján megtudhatjuk, hogy ezeknek az embereknek hiányzik a fejük és együtt élnek az egylábúakkal és az egyszemű óriás vademberekkel.
Pominus Mela, római földrajztudós szintén beszámol egy furcsa népcsoportról. Ő írja le előszőr szó szerint, hogy fejnélküli emberek élnek a Nílus felső folyása környékén.
Pilnius a Természettörténet művében említi meg őket, majd beszámol arról, hogy Etiópiában és Numíbiában élnek ezek a furcsa magastermetű fejnélküli vad népek.
Érdekes, hogy ázsiai mitológia, sőt történetírok, kalandorok is beszámolnak létezésükről.
Al-Qazwini perzsa polihisztor megemlíti, hogy Jaba szigetén élnek fejnélküli emberek. Leírása alpján megtudhatjuk, hogy nem különböznek sokban a kultúrájuk. A vallásukat nem ismert, de életmódjuk alapján embernek mondhatóak. Szerinte a fejnélküliek ugyanúgy gabonát termesztenek és aratnak, állatokat tartanak. A különbség abból származik, hogy embert esznek, szerinte minket embereket állatoknak tartanak, akiket könnyen lehet vadászni és fogyasztani.
Az indiai Ramayana eposzban is szerepel egy fejnélküli lény. Kabandha egy démon, akit elátkozott a főhős, mégpedig úgy hogy arcát a mellkasára helyezte, mivel a fejét levágta. Örök élete során csúfan kell élnie, távol mindenkitől. A démon ezek után bosszút akar állni az embereken, így ha egy emberrel találkozik annak levágja a fejét.
A középkorban a, 7.-8. században, Pharesmenes levelei maradtak fenn, többek között azok amit Hadrianus császárnak írt. Az utazó sok érdekességet látott vándorlásai során: hegyi démonokat, hosszúnyakú embereket, óriásokat, bokorban élő embereket és mind ezek mellett fejnélküli embereket.
Sevillai Szent Izidor, hispániai egyházíró is tanulmányozta a levél tartalmát. Az írtak alapján elkülönít két féle fejnélküli embert. Arról számol be, hogy az egyik típus a mellkasán hordja a szemeit, a mellbimbók helyén, majd a szája valamennyivel a köldöke felett helyezkedik el. A másik típus a vállain hordja a szemét és a hatalmas szája a köldöke helyén húzódik. Mind a kettő fejnélküli embertípusnak éles, helyes fogai vannak, leginkább hússal táplálkoznak.
Ezt a levelet 1211 körül lefordították angol nyelvre, és innen kerül szélesebb körbe ismerté. A szövegben megtudhatjuk végre a nevüket, mégpedig Blemmyae nevet ragasztották rájuk. Nem igazán tudni mit jelenthet, talán a héber nyelv származéka, ami annyit jelenthet, hogy „ész vagy agy nélküliek”. A népcsoport néven kívűl megtudhatjuk, hogy 12 láb magasak voltak, ami több, mint 3,5 méter.
A levél anyagát felhasználta Leo Archipresbiter, aki beleírta a lényeket az Alexander legendába. Ez a legenda az ófrancia átírásból maradt ránk, aminek a neve Roman d’Alexandre prose. A történet szerint a főhős 30 fejnélküli embert ejt fogságba, majd magával viszi őket, mutatva győztes hadjáratát és azt, hogy nem kell félni ezektől a sivatagi óriásoktól.
A legendákon kívűl a térképek is megemlítik őket.
Az 1300-as években készült Mappa Mundi nevű térképen láthatóak a Blemmyea emberek, méghozzá a Nílus felső részén, Etiópiában.
A történelem során a térképészek más-más helyen tüntetik fel őket.
Andrea Bianco, 1436-ban készült térképén Ázsiában élnek, méghozzá India közelében.
Guillaume Le Testu, a 15. végén rajzolt térképén pedig valahol a Himalája hegységben, illetve azon túl ábrázolja a fejnélküli népcsoportot.
Akárhol is éljenek, elmondható, hogy ezek olyan szörnyek voltak, amikben a középkori utazók, vándorok hittek és többször megfontolták, hogy elkerüljék azokat a baljós helyeket, ahol állítólagosan élnek.
