Ebben a blogsorozatban a 14. században élt és tevékenykedő zsoldoskapitányokról lesz szó. Olyan lecsúszott lovagokról vagy felkapaszkodott katonákról, akiket királyok és bárók kértek fel.
Dél-franciaországban, a Provence-i Alpok nyúlványánál született, Grasse város közelében, Bar-sur-Loup-ban. Talán 1303-ban született, de egyes adatok szerint 1315-ben. Eredeti neve Jean Montréal du Bar, Itáliában Giovanni Moriale d’Albarno-ként említik, de kortársai csak Fra’ Moriale-ként emlegetik, avagy „Moriale barát/testvér”, ahogy a szerzetesek és a kereszteslovagok szólítják egymást
Fiatal koráról keveset tudunk. Nagybátyja Isnard du Bar kereszteslovag volt, aki a tartományban működő Jeruzsálemi Szent János Rend (Johannita/Ispotályos Lovagrend) perjele volt.
A fiatal unokaöccs csatlakozott nagybátyjához, így belépett ő is a rendbe, innentől Fra’ Moriale-ként ismert.
Az 1330-as évekeben a Johannita Lovagrenddel Itáliába utazott, hogy erősítsék a pápa hatalmát a folytonos harcokban, ami a városállamok között dúlt már több évtizede.
1345-ben, több mint 10 év harc után, úgy dönt, hogy Itáliában marad. Nápolyba utazik, hogy hűséget fogadjon Anjou-Durazzo Károly szicíliai hercegnek.
Épp ezekben az időkben történt, hogy Durazzo Károly lánya, Johanna hercegnő, megöleti férjét András herceget, hogy együtt lehessen Tarantói Lajossal, aki szeretője, illetve trónkövetelő.
Elég nagy port kavar a gyilkosság, a Nápolyi Királyság polgárháború szélére sodródik. Fra’ Moriale hűséges marad, ezért portyát indított András herceg gyilkosai ellen. Eközben a zűrzavart kihasználva Tarantói Lajos seregével megjelenik és gyorsan feleségül veszi Johannát, így a portya okafogyottá válik, megtörtént a hatalmi puccs.
Fra’ Moriale úgy döntött, hogy elhagyja Nápolyt, veszélybe érezte ott magát. András herceg halálhíre eléri a Magyar Királyságot is, ahol épp Nagy Lajos uralkodik, aki a meggyilkolt herceg bátyja.
A magyar király elindítja bosszúhadjáratát, hogy letaszítsa a trónról Johanna királynét és elfoglalja az örökségét, amit öccse kellett volna, hogy kapjon. Fra’ Moriale ekkor épp Genova környékén tartózkodik, ahol látva és hallva a magyar csapatok sikereit úgy dönt, hogy csatlakozik a hadjárathoz.
Aversa város ostrománál jelentős szerepet játszott. Ő vezette a hátvéd szárnyat, védve a magyar ostromtábort a külső támadástól, amit Tarantói Lajos vezetett. Nagy Lajos a győztes csata után neki adományozta Aversa városát, illetve helytartóvá tette. Ezzel Fra’ Moriale lett az egyik külhoni magyar parancsnok.
A magyar király főleg Genova felé küldte, hogy a hatalmaskodó Visconti családot fékezze meg, akik minduntalan elzárták a hadjárat utánpótlását. Nagy Lajos nápolyi hadjáratát végigkísérte, hűséges, erőskezű parancsnokká vált.
Amikor a Magyar Király győzedelmeskedett és elfoglalta Nápolyt, akkor Fra’ Moriale-t a horvátországi Vrána perjeleként nevezte ki. Így az ispotályos lovagból lett parancsnok letelepedhetett itt, élvezve a békét és nyugalmat.
A vránai szerzetesrend nem békélt meg az idegen parancsnokkal, hiszen mást jelöltek ki perjelnek, csak a magyar király parancsára tették meg őt annak. Fra’ Moriale érezte a feszültséget, így félve hozott döntéseket és nem nagyon mutatkozott. A szerzetesrendben egyre jobban fokozódott a feszültség, félt hogy leváltják. Ekkor elhatározásra jutott, mégpedig arra, hogy ellopta a perjeli pecsétet, és a rend jelentős vagyonával együtt visszautazott Itáliába, hogy Aversa-ban tevékenykedjen tovább.
Hogy mi történt ezután a vránai szerzetesrenddel és milyen viszonya lett a magyar királlyal, azt nem tudni. Annyi biztos, hogy ezután eléggé kerülte Itália északi részeit, ahol a magyar hadurak és zsoldosok uralták a térséget.
1349-ben csatlakozott a hírhedt Werner von Urslingenhez, a Nagy Kompánia kapitányához. A német zsoldosvezér ekkor épp a pápa oldalán szolgált. Fra’ Moriale számos emberét küldte a németek soraiba, hogy kisegítsék Wernert, ő maga is járta Itália földjét, megpróbált kapcsolatokat kiépíteni és még több vagyonra szert tenni.
Szerencsétlenségére nem évezhette sokáig Aversa irányítását, ugyanis a nápolyi nemesség visszahívta Johanna királynét (Nagy Lajos ellenségét), hogy visszaállítsák a régi hatalmat. Így Aversa városát visszafoglalták. Fra’ Moriale fogságba esett, csak azzal a feltétellel engedték el, hogy a felhatalmazott vagyonát és embereit átadja Johannának.
Az elszegényedett szerzetes kóborlovag kénytelen volt Werner seregébe beállni, és új hírnévre szert tenni.
Egy évre rá, 1353-ban, ismét visszatért Aversa környékére, mégpedig a Nagy Kompánia kapitányaként.
Werner von Urslingen halála után a nagy német zsoldos társaság felbomlott. Ezt kihasználva Fra’ Moriale a maradék vagyonából felfogadta a német zsoldosokat, majd hadjáratba kezdett. Aversa és Nápoly környéki falvakat gyújtogatott és halmozta a vagyonát. A lopott pénzt toborzásra költötte, a korszak egyik leghíresebb számszeríjász csapatát állította fel.
Villani történetíró beszámolója szerint 7000 német és francia lovasból, 1500 olasz számszeríjászból állt a serege. Állítólag számszeríjászaival az olasz lovagokat vadászta, ami akkoriban nem volt gyakori, hiszen egy-egy jónevű lovagért inkább váltságdíjat kértek, nem volt szokás megölni őket.
A hadakozás mellett híressen jó kereskedő nevében állt. Több, mint 2000 nőt fogadott fel, akiknek a fő feladatuk a liszt készítés volt. A beszámolók szerint rengeteg kézimalmot vásárolt fel, hogy utazás közben is őrölhessék a lopott gabonát. A lisztet eladásra szánta, így elérte, hogy a legtöbb kereskedő őt támogassa. A kereskedők sokszor kisegítették hajókkal, szekerekkel, ellátmánnyal, ha szorult helyzetben volt.
Annyira hírhedt lett a neve, hogy a camerinoi püspök a prédikációiban egyenessen az Antrikrisztushoz hasonlította őt. Sőt a legenda szerint a pápa miatta próbálta betíltani a számszeríj használatát, arra hivatkozva, hogy az a sátán fegyvere.
Cola di Rienzo, római politikus, szónok és forradalmár, a folytonos zűrzavaros itáliai háborúkban nagy népszerűséget szerzett a nép körében. A feltörekvő politikus Itália egységesítéséért harcolt, így számos nagy nemesi családot és a pápát is magára haragította. 1354-ben, sok harc és megpróbálatás után, a nép Róma szenátorává választotta.
Rienzo félt, hogy nem tudja sokáig a szenátori címet megtartani, így segítséget kért Fra’ Moriale-tól, hiszen tudta, hogy mennyire rettegik a nevét az olasz nemesek és a pápa is.
Fra’ Moriale két parancsnokát küldte, hogy támogassák az új szenátort, azonban hamar peres ügyben találta magát. A támogatás rengeteg vagyont emésztett fel, így számonkérte fizetségét. Az új szenátor nem tudta megadni neki, így Fra’ Moriale fenyegető üzeneteket küldött neki.
Rienzo félve, a bosszúhadjárattól, letartóztatta Fra’ Moriale-t, majd halálra ítélte.
A kivégzését egy névtelen római történetíró jegyezte fel. Arról ír, hogy halála előtt úgy jelent meg akár egy szerzetes, szinte hihetetlen volt elképzelni, hogy ő Itália egyik legdiadalmasabb és legrafináltabb harcosa, aki a római császárok tulajdonságát bírta.
Reggel misét tartottak, ahol ő mezítláb jelent meg, csak egy fekete csuhát viselt, arcát csuklya fedte. A Capitolium lépcsője előtt hallgatta végig a misét. A mise után megkondították a harangot, csak ekkor tért be a templomba, ahol letérdelt Szűz Mária szobra előtt. Keresztet tartva a kezében imádkozott és gyónt. Amikor a gyónást befejezte megkötözték a kezét és kivezették a Capitolium elé, hogy lefejezzék.
