Ebben a blogsorozatban megismerkedhetünk a leghíresebb lovagokkal, akik a 14. században éltek, és tetteikkel kiharcolták, hogy emlékezzen rájuk az utókor.
Igazi nevén Edward, walesi herceg. III. Edward király legidősebb fia, a százéves háború legkiemelkedőbb hadvezére. Hamarabb meghalt, mint az apja, így nem lehetett király, csak fia II. Richard.
A „Fekete herceg” ragadványnevet már a kortársai is említik. Úgy mondják, hogy fekete páncélt hordott, de erről nincs megerősítés. A kódexekben fekete páncélba ábrázolják, de több, mint valószínű az évek során feketedett be az ezüst színű páncélja a képen.
Két oka lehet a „Fekete Herceg” névnek.
Az egyik, hogy a franciák terjesztették róla, a százéves háború mészárlásai után. A Crécy csata volt a legvéresebb, úgy említik a kortársai, hogy tiszta páncélba rohamozott, majd a csata végén teljesen fekete lett a sok alvadt vértől. Philippe de Méziéres akkor élt katona, majd író, aki túlélte a csatát, úgy említi Edward herceget, hogy „A legnagyobb fekete vaddisznó az angolok között, aki zsarnok és kegyetlen.”
Mindenesetre a másik elmélet is a Crécy csatához köthető. Mikor megnyerte azt, visszatért Angliába és 1347-ben apja felvette a Térdszalagrendbe, és mindjárt megtette nagymesterré, avagy a lovagrend fejévé.
Ekkor alakította meg címerét, amit csak úgy ismerünk, hogy a „Békecímer”, talán ezzel is jelezve, hogy a Crécy ütközet után nem kívánt véresebb csatát. A címer fekete, gyász színű, emlékezve a sok halottra. Három strucctoll szerepel rajta, amivel aláírták a békét, továbbá mindegyik toll száránál egy papírszalag, rajta: „Homout, Ich Dene” („Bátorsággal szolgálok”). Később már csak „Ich Dien” („Szolgálok” - Ma is ez a walesi hercegi címer).